A sötét erdő farkasai/6

 Kezdődik minden előröl

Amikor megérkeztem az óra közepére láttam hogy a tanár szinte villámokat ver a szemével. Ez a tanár volt az aki állandóan azon volt hogy rontsa a helyzetemet. Ez most sem volt másképpen:
- Kedves Brittany hol voltál?
- Én...a...városban voltam. Leakadtam egy ruhás bolt előtt.
- Hát akkor biztos kilevegőzött a fejed és biztosan kész vagy egy gyönyörű feleletre. Jól mondom?
- Ööö...igazából...én...szóv...
- Ülj le. Készülj hogy következő órán egy 10 perces dolgozatot írsz.
- Rendben.
Az egész osztály rajtam nevetett Elist és Myat kivéve. Annyira örültem volna ha most Daniel itt áll mellette és segít. De ő nem volt itt. Megérkezett az ügyeletes azzal a füzettel amibe be kell írni a hiányzókat.
- Szóval ki hiányzik?
- Daniel Roth. - szólalt meg egy magas hang mögöttem.
- Mi lett vele nem tudja valaki?
- De én tudom! - szólaltam meg - Beteg lett.
- Értem. Akkor csak Daniel hiányzik?
- Igen.
Alig vártam hogy végelegyen az órának és mehessek. Amint kicsöngettek felvettem a cuccomat a padról és kirohantam. Sajnos a faggató kérdések most sem maradhattak el.
- Brit! Hahó! Brit!
- Óh bocsi. Szia Elis.
- Hol voltál?
- A városba.
- És mit csináltál?
- Ruhát próbáltam.
- Haha nem veszem be. Te meg a ruhák.
- Jól van na. Lógtam egy kicsit beültem egy kávézóba és eldumáltam az időt.
- Értem. Hát péntekre készülj mert dogát írsz. Ezt megszívtad.
- Igen. Ezt meg.
- Na jó én megyek ott van Michael rástartolok.
- Oké! Hajrá!

Amikor Elis otthagyott Daniel jutott az eszembe és az hogy vajon mit akar mondani nekem. Vajon miért mondta azt magára hogy szörnyeteg. Valahogy nem állt össze a kép. De tudtam hogy délután összefog. Amint kicsöngettek az utolsó óráról. kirohantam a suliból egyenesen az erdő felé. Láttam hogy Daniel már ott van. Odarohantam hozzá. Láttam hogy széttárja a kezét ezért ledobtam a táskámat a földre és a nyakába ugrottam. Daniel szorosan átölelt.
- Már vártalak.
- Na szóval mi az a nagy titok?
- Őt is magaddal hoztad?
- Mi?
Hátrafordultam és Elis jött felénk.
- Jézusom ti együtt jártok?
- Mi? Nem. Dehogy. Elis félreérted.
- Láttam amit láttam.
- Nem hiszem el hogy megbíztam benned. - mondta Daniel dühösen és csalódottan.
Daniel vett egy nagy levegőt majd belépett az erdőbe.
- Ne Daniel! Várj! Kérlek! Félreérted!
- Másnak magyarázkodj! - kiabálta majd eltűnt a szemem elől.
Összerogytam. A táskám mellé estem.
- Brit jól vagy?
- Nem nem vagyok jól. Tönkretettél mindent Elis! Miért kellett ide jönnöd? Miért követtél? - ordítottam.
- Én csak azt hittem hogy bajban vagy. Én csak segíteni akartam.
- Hát most bajban vagyok csak az a baj hogy miattad.
Gyorsan felálltam és beszaladtam az erdőbe. Most nem érdekelt a farkas csak Daniel. Elszaladtam odáig ahol szoktam látni a farkast. Elis végig a nyomomban volt. Megálltam. Kiabálni kezdtem:
- Daniel! Daniel! - az ordibálásom sírásban végződött.
- Brit nyugi. 
- Látod mit tettél?- ordibáltam a könnyeim között.
Kirohantam az erdőből egyenesen a buszmegállóig. A busz két perc múlva jött. Felszálltam rá. Elsétáltam leghátra. A nap hátralévő részét azzal töltöttem hogy ültem az ágyamon és sírtam vagy felálltam belecsaptam a falba és remegtem az idegtől. elegem volt mindenből. Elszúrtam az egyetlen esélyemet. Még mindig éreztem ahogy szorosan átöleli a derekamat , de ezt a képsort mindig az az egyetlen mondat szakítja meg hogy: Nem hiszem el hogy megbíztam benned.