A sötét erdő farkasai/7

 A sejtelem

Reggel korán megérkeztem. Daniel a bandájával volt de nem érdekelt. Odamentem hozzá.
- Daniel beszélhetnénk?
- Bocs...nincs hozzá kedvem. 
- De ez most tényleg fontos Daniel. Te valamit nagyon félreértettél!
Daniel egyenesen csak az erdőt bámulta.
- Hahó! Daniel! Hallasz?
- Igen Brit hallak de nincs mit mondanom.
- Igenis van. Mi az amit délután el akartál mondani?
- Sajnálom de arról már lekéstél. 
- Azt mondtad szeretsz. Tudtam hogy hazudsz. Ha tényleg szeretnél elmondanád.
- Igen Brit szeretlek de... 
- De?
- Mi nem lehetünk együtt.
- Miért nem? Azt mondtad nincs rád hatással a bandád az-az te azzal jársz akivel akarsz és te azt mondtad szeretsz akkor mi a baj?
- Brit te ezt nem érted.
- Jó hogy nem értem mivel nem mondasz semmit csak besértődsz mint egy óvodás.
- Engem csak ne hasonlíts egy 6 éveshez! - mondta felemelt hangon.
- Miért akkor mi lesz? Bepisilsz?
- Brit fejezd be! Hallod?
- Te sem csinálod amit én kérek akkor én miért?
- Ne dühíts fel mert te szívod meg.
- Na jó idefigyelj Brittany húzz innen!- Cole
Ezen a mondaton nagyon meglepődtem először is azért mert Cole a semmiből termett itt másodszor pedig azért mert Cole normálisan mondta.
- Cole hagyd békén!
- Nézz már magadra tesó! Tiszta ideg vagy. IDEG! Hallod?
- Nyugi megoldom.
- Tudod hány százan vannak itt körülöttünk?
- Igen és?
- És? Haver te nem vagy normális! Na gyere húzzunk! Brittany ha jót akarsz magadért nem szólsz hozzá többet. Értve vagyok?
- Nem ígérek semmit.
- Pfff... csitri. 
- Cole! - mordult rá Daniel.

Cole megragadta Daniel karját és elhúzta. Láttam hogy feszülten magyaráz neki valamit. Nem tudtam leolvasni a szájáról semmit azon kívül hogy farkas. Nem tudtam összerakni a dolgokat. Cole kihangsúlyozta azt hogy ideg. Aztán meg a farkasokkal magyaráz valamit. Danielt pedig folyton az erdőnél látom. Az utolsó órára Daniel nem jött be. Nem tudtam hol lehet. Kikérezkedtem a mosdóba. Persze nem azért hogy ürítsek hanem hogy szétnézzek a folyosón. Daniel ott ült az ajtóval szemben.
- Miért nem jöttél be órára?
- Téged vártalak.
- Honnan tudtad hogy kijövök?
- Éreztem.
- Nem értelek. Egyszerűen nem tudom összerakni a dolgokat.
- Milyen dolgokat?
- Ideg , farkas , erdő.
Daniel nem mondott semmit csak felállt megragadta a karom és húzott az erdő felé. Olyan gyorsan ment hogy nekem szaladni kellett utána. Amikor megálltunk megfogta  a másik karomat is és szembefordított magával. Ott álltunk ahol én szoktam bemenni az erdőbe. Daniel mélyen a szemembe nézett és ezt mondta:
- Brit te ezt sosem fogod megérteni.

Akartam válaszolni de nem volt rá időm mert Daniel a két kezemnél fogva közelebb húzott magához és megcsókolt. Ez a csók pontosan olyan volt mint amilyennek elképzeltem. Addig tartott amíg a levegőnk el nem fogyott. Utána Daniel lassan lefektetett a csaknem egy méteres fűbe majd fölém mászott és újra megcsókolt. Amikor abbahagyta lassan lemászott rólam. Felültem.
- Ez volt a titok? - kérdeztem.
- Dehogy. Ezt te is tudtad hogy valamikor be fog következni.
- Igen de nem értelek. Miért nem bízol bennem? Félsz hogy elmondanám valakinek a titkod?
- Nem. Én attól félek hogy a titok után elveszítelek.
- Engem nem fogsz. Nem érdekel ha maradandó sérülésed van vagy ha rettegsz valamitől. Nekem úgy kellesz ahogy vagy.
- Tényleg?
- Igen. Na? Elmondod?
- Nem.
- Ezt nem hiszem el Daniel. Szándékosan szívatsz?
- Igen.
Elkezdtem röhögni majd az ölébe ültem és a lábammal átkaroltam a derekát. Az egyik kezem a vállán volt a másikkal pedig a haját piszkáltam. Megcsókoltam. Rövid csók volt de benne volt minden. A nap többi részét is a fűben töltöttük. Annyira jó volt. Imádtam hogy végre vele lehetek, de még mindig nem tudtam hogy miért fél bevallani azt hogy ki ő valójában.