A sötét erdő farkasai/11

 A baleset

Ma reggel anya még itthon volt. Lementem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia anya! Jól aludtál?
- Szia Brittany. Egész jól aludtam.
- Letörtnek látszol. Mi a baj?
- Hogy hívják a srácot?
- Kit? Milyen srácot? Anya miről beszélsz?
- Kislányom jól tudom hogy van barátod. Szóval hogy hívják?
Nem ismertem anyára. Bármikor amikor volt barátom mindig kedvesen fogadta most pedig mintha meg akarná ölni. Magamban jól tudtam hogy nem mondom el neki Danielt sőt még azt is letagadom hogy van barátom.
- Anya nincs barátom. Nem tudom ki mondta neked ezt a marhaságot de az biztos hogy egy nagy hülye.
- Szóval apád hülye.
- Apa? Apa mondta ezt? Nem is beszéltem vele már lassan egy hete!
- Egy munkatársától hallotta. 
- Biztos összekevert valakivel.
- Azt nem hiszem. Téged mindenki jól ismer.

- Ezt úgy mondtad mintha gyilkos lennék. Mintha az egész világ ismerne amiatt amit tettem. Anya szerintem jobban kérdezd ki apa munkatárást mert nekem nincs barátom és ha megbocsájtasz én megyek készülődni mert el fogok késni. 
- Menj csak.
Felrohantam az emeletre. Sírni kezdtem a fürdőbe. Még jó hogy nem voltam kisminkelve. Hogy mondhat nekem ilyet az anyám. 
- Menj csak! - mondtam undorodva a tükörképemnek.
Anyáék hozzám sem szólnak egész héten. Azt sem kérdezik meg hogy milyen jegyeim vannak. Még vacsorát sem csinálnak. Gyorsan csináltam magamnak egy kis sminket felvettem egy dögös rucit és kirohantam a házból. Nem is köszöntem. Kirohantam a buszmegállóba. Semmi kedvem sem volt emberek közé menni. Gyalog egy órára volt az iskola. Nem érdekelt hogy lekésem az első órát elindultam gyalog. 10 perc után szakadni kezdett az eső. Remegtem az idegtől. Ismét sírni kezdtem. Elmosódott a sminken. A hajam és a ruhám csurom víz volt. Megutáltam az életem. Ledobtam magamról a szabadidő felsőmet egyenesen az árokba. Egy spagettipántos felsőben fojtattam az utamat. Még mindig sírtam. Az út szélén mentem ázottan. Elbotlottam. Beleestem egy sáros pocsolyába. A jobb lábam, a hajam és a jobb oldalamon a felső tiszta sár lett. Nem hittem el hogy ez velem történik meg. Tudtam hogy Daniel minden reggel az erdőnél van. Szaladni kezdtem hogy még az első óra előtt odaérjek az erdőhöz. Beszaladtam egy kis ösvényre hogy levágjam az utat. Ezzel is időt nyerhettem. A föld tiszta víz volt és tele volt gödrökkel amik most pocsolyává változtak. Beázott a cipőm. Végre a tisztáson voltam. Ott volt Daniel és Dylen. Összeestem. Még mindig sírtam. az eső már csak kisebb szemekben hullott. Daniel és Dylen hirtelen ott termettek mellettem.
- Jesszusom Brit mi történt? - kérdezte Daniel aggódva.
- Megtámadtak? - Dylen
- Nem én csak...gyalog jöttem és... - sírni kezdtem.
- Gyere beviszünk a suliba. - mondta Daniel és megfogta a bal kezemet. Dylen odanyúlt a másik kezemért. Felállítottak. Alig bírtam a lábamon állni. Most vettem észre hogy sárga felső van rajtam amin minden egyes kosz látszik. Daniel valamit intett Dylennek amire ő elengedte a kezemet. Daniel még mindig szorosan fogta a kezemet. Lehajolt. Az egyik kezével körbeölelte a lábamat és felvett az ölébe. Dylen szorosan mellettünk jött és engem figyelt. Nem tudtam megszólalni. Annyira el akartam mondani Danielnek hogy anyám tudomást szerzett róla de nem ment. Még egy betűt sem sikerült kinyögnöm. Dylen elvette a táskámat hogy könnyítsen nekem. Mindenem elernyedt. Fáztam. amikor beértünk a suliba mindenki engem bámult. Utáltam hogy ilyen gyengén látnak de nem tehettem mást. Ha most Daniel lerak tuti összeesek. A termünk felé tartottunk. Mrs. Rosaly tanárnő észrevett minket és azonnal iderohant hogy segítsen.
- Daniel mi történt? Megverték?
- Nem. Nem verték meg. Még én sem tudom hogy mi baja van. Egyszerűen csak összeesett az úton.
- Dylen te sem csináltál semmit?
- Nem. Én Daniellel voltam.
- Értem. Brittany hozok inni ti addig fektessétek le a padra jó?
- Rendben.
Daniel odavitt a padjához és lefektetett. Dylen mellém rakta a táskámat. Az osztály kezdett megtelleni az iskola embereivel. Mrs.Rosaly mellett még egy tanárnő jelent meg. 
- Brittany van váltó ruhád?
- Nincs.
- A tesicuccod itt van?
- Nem. Épp tegnap vittem haza.
- Valaki nem tud adni neki legalább egy felsőt?
 - Én adok neki. - mondta Daniel. - Odaadom neki a felsőmet én pedig átveszem a tesipólóm.
- Rendben. Jesszusom Brittany jég hideg vagy. Menj és tusolj le az öltözőbe. Itt a kulcs. Mindenféleképpen menjen veled valaki jó?
- Én megyek vele. - Daniel.
- Daniel ez lehet nem a legjobb ötlet ő egy lány te pedig egy...
- Nyugodtan jöhet. - mondtam.
- Hát rendben ti tudjátok, de aztán nehogy valami történjen jó?
- Nyugodjon meg tanárnő. Nem lesz semmi. - Daniel
- A tanári szekrényből vehetsz ki magadnak egy törölközőt. Én addig felhívom a szüleidet.
- Ne kérem. Majd...majd én felhívom. - mondtam remegő hangon.
Leszálltam az asztalról. Daniel átkarolta a derekamat nehogy elessek. Átvette tőlem az öltöző kulcsát. Amint kifelé mentünk a nagy tömeg úgy megnyílt előttünk mintha világsztárok lennénk. Mindenki hagyott középen egy sávot hogy el tudjunk menni. Folyamatosan a földet néztem. Nem akartam hogy bárki is lásson ilyen állapotban. Végre az öltöző volt előttünk. Daniel kinyitotta az ajtót. Bementünk majd bezárta utánam az ajtót és ráfordította a kilincset.
- Daniel nagyon fázok.

- Tudod mit menj előre mindjárt viszem neked a törölközőt.
- Rendben.
Bementem a fürdőbe és levetkőztem. Beálltam az egyik zuhanyzó alá és behúztam a zuhanyfüggönyt. Magamra engedtem a meleg vizet. Libabőrös lettem. Végre kezdtem átmelegedni. Tavasz volt az idő mégis olyan volt mintha a tél kezdete lenne. Hallottam hogy Daniel bejött. Leült egy székre. Épp a sarat öblítettem ki a hajamból. 5 perc után elzártam a vizet és kihajoltam a függöny mögül. 
- Ideadnád a törölközőt? - nyújtottam ki a bal karom.
- Persze.
Daniel felém közeledett. Láttam hogy a szeme egy pillanatra megállt a csupasz vállamon. Daniel hirtelen a földre pillantott. 
- Daniel ez csak a vállam. - Elvettem a törölközőt és felakasztottam a függönyt tartó rúdra. Megfogtam Daniel kezét és a vállamra tettem. - Nyugi Daniel lazíts. Elvégre járunk nem?
- De. - mondta hatalmas mosollyal.
Visszahúztam a függönyt és megtörölköztem. Magamra csavartam a törölközőt majd kiléptem.
- Tessék! Itt a felsőm. - nyújtotta oda nekem. Még csak most vettem észre hogy Daniel félmeztelenül van. Jó, kigyúrt felsőteste volt.
- Na mi az? Meg sem ölelsz?
Ledobtam a pólót a többi ruhára majd Daniel elé léptem és megöleltem. Éreztem ahogy a vállunk összeért. Elengedtem. A törölköző még mindig rajtam volt.
- Azt hiszem felöltözöm.
- Rendben. Én addig kimegyek.
- Maradj csak.
Daniel leült egy távolabbi székre. A törölköző alatt felvettem azt amit alulra kellett. Már csak a felsőtestem volt hátra. Háttal ültem Danielnek. Ledobtam a törölközőt. A hátam csupasz volt. Valahogy éreztem rajta Daniel pillantásait. Jól eső pillantások voltak. Felvettem magamra a melltartómat. A csatjával küzdöttem.
- Várj segítek! -szólalt meg Daniel mögöttem. 
Odalépett hozzám és megfogta a melltartóm két végét. Éreztem Daniel ujjait a hátamon. Becsatolta. Felálltam és szembefordultam vele. Megöleltem majd egy puszit nyomtam az ajkára. A pólója után nyúltam. Nem tudtam megfogni mert Daniel a jobb kezem után kapott és visszahúzott magához. Megcsókolt. Ismét a póló után nyúltam most már sikeresen. Felvettem magamra. Kicsit bő volt de nem érdekelt. Annyira jó illata volt. Kimentünk az öltöző részre és Daniel magára vette a tesipólóját. Megfogtam a sáros cuccaim. Kivettem egy nejlonzacskót a szekrényből és beleraktam őket. Visszamentünk a terembe. Daniel mellé ültem le. Ránéztem Dylenre. Dylen csak rám kacsintott és visszabújt a motoros magazinjába. Féltem a délutántól. Nem lesz elég annyi hogy meg kellesz tárgyalnunk a pasi ügyet anyával még az én kis balesetem is rátesz majd egy lapáttal. Egyenlőre nem akartam ezzel foglalkozni. Most csak egy dolog érdekelt: Daniel.