A sötét erdő farkasai/8

 A harc

A tegnapi nap után nem tudtam hogy menjek suliba. Mármint azt nem tudtam hogy ha megérkezek akkor Daniel rögtön odajön-e hozzám és megcsókol vagy titkolni fogja az egészet mert nem mer felvállalni a barátai előtt. Féltem. Remegtem az idegtől. Amikor leszálltam a buszról a suli felé indultam. Daniel kiugrott egy kerítés mögül és berántott magához.
- Jézusom Daniel! A szívbajt hoztad rám! Mit csinálsz?
- Neked is szia. Téged vártalak mert beszélnünk kell.
- Rosszul hangzik.
- Na szóval... a haverjaim még nem tudják hogy együtt vagyunk és...ööö...
- Titkolni akarod előttük igaz?
- Igen de csak addig amíg be nem adom nekik. Kérlek még te se mondj semmit jó?
- Oké.
- De ne haragudj!
- Ne haragszom csak még nem volt olyan pasim akivel titkolóznom kellett volna.
- Délután találkozhatnánk az erdőnél?
- Igen de akkor délután áruld el hogy mi az a titok. 
- Ez nem ilyen egyszerű értsd már meg kérlek.
- Mi ezen olyan bonyolult? Csak kinyögöd hogy mi van aztán pedig...
- Aztán pedig?
- Aztán ha akarod elmehetek.
- Én azt akarom hogy velem légy, de ha elmondom neked soha többé nem akarsz majd látni.
- Miért? Meg csalsz vagy mi?
- Dehogy. Nincs benne semmi nő ügy. Sem kábítószer vagy drogok vagy bármi efféle dolog.
- Akkor nem lehet olyan szörnyű ha ezek nincsenek benne.
- Óh... dehogynem. Na gyere menjünk mert kezdődik az óra.
Daniel megfogta a kezemet és felállított majd az ujjaink összefonódtak.

- Nem úgy volt hogy titkoljuk?
- De úgy volt, csak megváltozott a véleményem. 
- Csúcs!
A kezem Daniel kezében volt. Amikor bementünk az iskola kapuján mindenki minket bámult. Mindig is utáltam ha engem néztek de most kivételesen élveztem. Tudtam hogy miért néznek de nem érdekelt. Sőt lehet hogy ez még jobbá tette az egész dolgot. Daniel kicsit megszorította a kezemet. Ha ez a szorítás beszélni tudna azt mondaná hogy ,, Héj figyelj rám" . Felfogtam az üzenetet és rá néztem. A fejével balra billentett majd elengedte a kezemet. Láttam hogy Elis bámul és integet hogy menjek oda. Elindultam. Nem néztem vissza Danielre de valahogy éreztem a pillantását a hátamon. libabőrös lettem. Odaértem Elishez.
- Ti jártok? - kérdezte meglepődve de mégis kedvesen.
- Igen. Elis én sajnálom amikor a múltkor rád kiabáltam.
- Semmi baj. Igazad volt. Jézusom te és Daniel ez csúcs. Vajon Zack mit fog ehhez szólni?
- Uhh...tényleg Zack.

( Van egy osztálytársam Zack Rolem. Belém van zúgva. Ez így nem lenne baj mert akkor előbb utóbb szépen lekopna de ő az egyik legjobb haverom Elisék után. Tök jó fej és nagyon szeretem Zacket de csak mint egy barátot. El sem tudnám képzelni hogy én és ő... Vááá fúúj. Még belegondolni is szörnyű.)
- Szerinted mondjam el neki?- kérdeztem óvatosan.
- Hát Brit szerintem felesleges lesz. - és rámutatott az épület sarkánál álló srácra. - Szerintem rájött magától is hogy mi van.
- Íjujj. - nyögtem ki elfintorodott képpel.
- Basszus Brit figyeld! Zack verekedni fog Daniellel. Uhh ezt meg kell nézni gyere!
- Elis! Daniel kigyúrt Zacken pedig egy gramm izom sincs. Le kell állítanom őket.
- Ööö...késő.
- Jajj ne! - Daniel és Zack az udvar közepén álltak hatalmas tömeggel körülöttük. Odaszaladtam. Be a tömegbe egyenesen a ,, küzdőtérre" . 
- Daniel állj! - szóltam rá majd Zackre néztem akinek már így is folyt az orra vére és láthatólag a hasába is bokszoltak mert alig kap levegőt és az egyik kezét szorosan a hasára tapasztja. Daniel keze a levegőben állt meg. Odarohantam hozzá.
- Daniel jól vagy?
- Én igen de a kis haverod nem nagyon. - mutatott a most már földön guggoló Zackre.
- Miért kellett ezt csinálnod? Tudod hogy százszor erősebb vagy nála.
- Mi van? Ő kezdte. Örülök hogy így kiállsz mellettem.
- Tudod hogy rád tettem a voksom. Na jó figyelj menj be a terembe én is nemsokára megyek jó?
- Oké de ha egy ujjal is hozzád ér én ígérem szétve...
- Nem fog hozzám nyúlni nyugi.
Daniel bement én pedig Zack mellé guggoltam.
- Sose gondoltam hogy egy ilyen elmebeteggel fogsz járni. Miért nem választottál engem. Én mindent megadtam volna neked. Nézz rám! Látod hogy szét vert a pasid? Mi van ha veled is ezt csinálja majd?
- Velem nem fogja és amúgy is te kezdted.
- Már kezded is rám kenni az egészet.
- Nem kenek rád semmit Zack ez csak az igazság törődj bele.
- Az igazság? Azt se tudod hogy ki ő. Egyik napról a másikra elkezdtetek járni. Szerinted ez normális?
Zack füléhez hajoltam jó közel az arcához.
- Zack amit most mondok jól jegyezd meg! Én szeretem Danielt és kitartok mellette.
Még mindig közel voltam az arcához.
- Brittany te is úgy meg akarsz most engem csókolni mint én téged?
- Nem Zack. Fújj...
- Most mi van?
- Semmi. Ápolgasd csak a sebeidet. Pápá!- amíg ezt a mondatot elmondtam folyamatosan távolodtam tőle. Egyre közelebb voltam a suli ajtajához. Bementem. Mosolyogtam amikor a terem felé indultam. Boldog voltam hogy végre van egy pasim aki képes értem harcolni és azért is boldog voltam mert Daniel és én délután találkozunk az erdőnél. Ott ahol megvolt az első csókunk. Ott ahol megszűnik a külvilág. Ott ahol tényleg önmagam lehetek.