A harapás
Amikor felkeltem Daniel nem volt az ágyban. Megijedtem. Gyorsan kirohantam. Észrevettem hogy a tegnapi ruhámba aludtam el. Átnéztem Daniel szekrényét. Magamra kaptam az egyik melegítőjét. Picit nagy volt de nem érdekelt. Berohantam a konyhába. Nem volt ott senki. A fürdőben sem találtam Danielt. Kiszaladtam az ajtón és elkezdtem kiabálni Daniel nevét. Egy farkas szaladt elém. Nem Daniel volt az. A farkas átváltozott.
- Ryan?- Igen. Ryan Cortny személyesen.
- Jesszusom mit keresel itt? Várj te is...
- Igen én is vérfarkas vagyok, de mesélj te. Mit keresel itt?
- Daniellel vagyok itt. Nem láttad?
- Daniel? Daniel Roth?
- Igen. Miért?
Ryan a földre köpött. Meglepődtem a reakcióján. Ryan egy régi barátom volt. Óvodás korom óta ismertem őt de sosem láttam még ilyennek. Igazából nagyon jó fej de most nem tudtam kijönni belőle. A gondolataimat Ryan mondata törte meg:
- Tudod te kivel kavarsz egyáltalán? Ő egy szemétláda!
- Hogy beszélhetsz így róla?
- Az egy szemét.
- Nálad nem jobban.
- Ki akarsz kezdeni velem?
Ryan közeledni kezdett. Meghátráltam.
- Ne közelíts!
- Miért akkor mi lesz?
- Hívom Danielt!
- Azt kétlem.
- Mit tettél vele?
- Én semmit. Legalábbis vele nem. Beleesett egy verembe. Kettesben maradtunk.
- Te szemét!
Ryan átváltozott és letepert a földre. Az egyik mancsa az arcomon volt a másik pedig a vállamon. Hirtelen kilenc farkas ugrott ki a bokorból. A falkám! Az én falkám! Köztük volt Daniel is. Három farkas rátámadt Ryanre. Leszedték rólam. Daniel odaszaladt hozzám. Visszaváltozott. Az összes farkas visszaváltozott. Hárman fogták Ryant.
- Mi a szart csináltál vele? - ment közelebb Daniel Ryanhez. A hasába bokszolt.
- Áhhh... - Ryan.
- Majdnem megölted! Te rohadék szemétláda!
Ryan kiszabadult a szorítások közül. Nekem jött. Felestem. Ryan farkas lett. Megragadta a lábamat. Elkezdte ráncigálni a nadrágomat. Visítottam. Nagyon fájt. Olykor olykor mélyebben is belefúródott a foga a lábamba. Daniel átváltozott és nekiugrott Ryannek. A földre teperte. Elkúsztam a ház mellé. Mex, Dylen, Dereck és Paul Ryanre vetették magukat. Daniel letépte a fejét. Nem bírtam nézni. A szemem előtt ölték meg az egyik régi barátomat. Észrevettem hogy elszakadt a nadrágom. Megláttam a lábamon a sebet. Gyorsan rátettem a kezem. Daniel visszaváltozott és odaszaladt hozzám.
- Megharapott?
- Csak egy kicsit.
Daniel levette a kezemet a sebről. Odahívta magához Mexet és Pault.
- Fogjátok le. - mondta.
- Mi?
Mex és Paul megragadta a kezemet. Daniel a száját rátapasztotta a sebre. Elkezdte szívni. Nagyon fájt , de a végén már enyhült.
- Kijött a méreg?- Mex.
- Milyen méreg Daniel?
- Igen kijött. - Daniel.
- Daniel kérdeztem valamit. Milyen méreg?
- Ryan megharapott. Farkassá is változhattál volna ha nem szívom ki a mérget.
- Miért tetted ezt? Egy lehettem volna közületek. Miért nem hagytad? - lökdöstem.
- Mert farkasnak lenni nem olyan egyszerű mint amilyennek hiszed. Nem lehetsz ideges, nem ordibálhatsz mert átváltozol.
- Kibírom.
- Tudod milyen feszültség van köztetek a szüleiddel. Ha megtudnák hogy mi vagy biztos hogy laboratóriumba vinnének vagy kidobnának az útra. Velem ezt tették.
- Kidobtak?
- Nem csak őt. - Mex. - Minket is.
- Mindenkit. Akik ebben a falkában vannak őket kidobták az utcára. Legelőször engem. Aztán én folyamatosan fogadtam be azokat akiket kidobtak. Sajnos egyre több vérfarkas született. Egy idő után nem tudtam több farkast befogadni. Kevés lett volna az a terület ami akkor rendelkezésünkre állt. Nem tudtunk volna vadászni, vagy ha tudtunk volna akkor is csak a falka felének jutott volna eleség. Eleinte 15-en voltunk csak sokunkat megöltek ezért maradtunk kilencen. Aki farkas azt sajnos túl sok veszély fenyegeti. Daniel ezért nem akarta hogy farkas légy. - Dereck
- Tehát a farkaslétnek nincsenek előnyei? - én
- De vannak. Jobb lesz a hallásod, a látásod. Meg tudod magad védeni. Erősebb leszel minden embernél.
- Értem.
- Szerencséd van Brit hogy sokáig alszol mert így nem láttad a táplálkozásunkat.- Bobby
- Tényleg ti mit esztek?
- Hát hogy is mondjam... - Bobby
- Na állítsd le magad kölyök. - veregette meg Paul Bobby hátát. - Azt eszünk mint minden más farkas. Nyulat, őzet, szarvast...
- Oké. Oké. Felfogtam.
Mindenki nevetni kezdett.
- Óh tényleg. Riley elment a boltba és hozott neked kaját. Ott van a konyhába. - Daniel
- Rendben köszi. Tényleg hány óra van?
- 14 körül.
- 14? Jesszusom haza kellene mennem.
- Hova? - Dereck
- Dereck pofa be. - Daniel
- Semmi baj Daniel. Hagyd. Igaza van. Ugye Ryan testét elviszitek?
- Dylen, Mex gyerünk!- adta ki az utasítást Dereck.
- Köszi. Még egy kérdés és tényleg megyek enni.
- Na hagy halljuk. - Paul.
- Ha emberek is vagytok akkor miért nyulakat esztek?
- Mivel az időnk nagy részét az erdőben töltjük így egyszerűbb vadászni mint minden nap boltba járni , és ez pedig nem kerül pénzbe se. - Paul
- Meg így lemozogjuk a felesleges energiánkat. - jött vissza Mex a kezét törölve.
- Jaj de jó memóriád van. - mondtam.
Bementem a házba majd onnan a konyhába. Az asztalon volt egy pár kifli. Annyira jó illata volt. Kinyitottam a hűtőt és elővettem a vajat. Megkentem két kiflit és megettem. Elmosogattam. Bementem a szobámba. Felöltöztem az én ruhámba. Nem akartam visszamenni. A ma délelőtt annyira jó volt. Felvettem a táskámat. Kimentem.
- Óh így kicsit másképpen mutatsz Brit! - Louis
- Fordulj csak meg! - mondta Josh és a kezem után nyúlt.
- Vedd le róla a kezed! - Daniel
Josh nem törődött Daniel mondatával csak megfogta a kezemet. Nem pánikoltam be mert tudtam hogy csak hülyül. Úgy tűnik Danielnek ez nem esett le. Farkassá változott és vicsorogva nekiugrott Joshnak. Nem ért hozzá csak megijesztette.
- Nyugi haver. Csak szórakozok.
- Szórakozz csak ne vele. - karolta át Daniel a derekamat.
- Daniel nyugi. - súgtam a fülébe majd egy puszit adtam az arcára.
- Indulhatunk? - kérdezte.
Mély levegőt vettem. - Induljunk. Sziasztok srácok!
- Hellóka! - Louis és Mex
- Szia Brit! - Dereck, Paul és Bobby.
- Mikor jössz megint? - Dylen
- Holnap. Suli után. - kiabáltam vissza.
Daniellel elindultunk az ösvényen. Az út szélén egy porsche állt.
- Ez a tied?
- Nem csak az enyém. Dylennel közösen vettük. Eddig nem volt rá szükség.
- Gyönyörű.
- Szállj be!- utasított Daniel kedvesen.
Beültem. Annyira jó volt benne ülni pedig még el sem indultunk. Sosem ültem még porschéban. Elindultunk. Hamar odaértünk az utcánk végéhez. Daniel megállt az út szélére.
- Felvigyelek?
- Nem kell köszi.
Odahajoltam Danielhez és megcsókoltam. Hosszú csók volt.
- Most már tényleg mennem kell. - szakítottam félbe mindent.
- Holnap jöjjek érted?
- Nem kell. Majd bebuszozok.
Még egy gyors csók következett majd kiszálltam. Elindultam az utcán felfelé. Nem néztem hátra. Utáltam azt nézni amikor Daniel elmegy. A házunk előtt jártam. Benyitottam. Anya zokogva szaladt elém a nyomában apával.
- Jaj Brittany úgy sajnálok mindent. Kérlek ne haragudj. Nem tudtam mit beszélek. Mondd hogy megbocsátasz.
Anya még sosem mondott ilyet nekem. Tudtam hogy tényleg komolyan megbánta a dolgokat.
- Persze.
- Jaj kincsem. - ölelt meg anya még mindig zokogva.
- Anya nincs semmi bajom. Jól vagyok.
- Tudom csak annyira megijedtünk mivel felhívott az iskola igazgatója hogy nem vagy suliba.
Az iskola teljesen kiment a fejemből.
- Kapok rá igazolást ugye? - mondtam ártatlanul bociszemekkel.
- Igen de csak akkor ha megígéred hogy többet nem lógsz el.
- Megígérem ha ti is megígéritek hogy többé nem ordibáltok velem.
- Megígérjük! - jött szinkronban.
Nagy családi ölelés következett. Beljebb mentünk a házba. A vacsora tálalva volt. Sose gondoltam volna hogy egyszer megélem ezt a napot. Többször is el fogok szökni. Úgy látszik kibékítem vele az egész családot. Na jó csak hülyülök. Gyorsan felmentem a szobámba leraktam a táskámat és megírtam Danielnek hogy minden rendben van. Lementem. Anya valami újdonságot csinált mert nem jöttem rá hogy mi az. Leültem. Megvacsoráztunk. Vacsi után leültünk a kanapéra és megnéztünk egy filmet. Nem gondoltam volna hogy ez a nap ilyen jól fog telni. A filmben egy hatalmas erdő volt. Rögtön a farkasok jutottak az eszembe. A farkasokról pedig Danielék. A gondolataim a filmről a vérfarkasokra terelődött. Annyi kérdés cikázott még a fejemben róluk kapcsolatban. Amikor vége lett a filmnek felmentem és megfürödtem. Este az ágyban újra átgondoltam a mai napot. Nem jutottam túl sok mindenre mert elaludtam. Azt viszont tudtam hogy a mai napot még meg kellesz ismételnem egy párszor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése