A veszély
A mai nap nem láttam Danielt a suliba. Gondoltam hogy az erdőnél van. Most következett az utolsó óránk. Jött a várva várt dolgozatom amit én írtam egyedül a büntetés miatt. 10 percem volt rá. Gondoltam hogy a tanár szándékosan nehéz kérdéseket rak majd bele mivel utál. ez így is volt. Nagyon izgultam. Tudtam hogyha rosszul sikerül sohasem tudom majd kijavítani. Hamar befejeztem a dolgozatot. Amikor kivittem a tanár úgy nézett rám mintha azt akarná mondani hogy jól megszívtad vagy valami hasonlót. Az óra további része marha unalmasan telt. Nem figyeltem a tanárra. Folyton csak az órát néztem hogy mikor csengetnek ki. Végre megtörtént a várva várt csengetés. Azonnal kirohantam. Olyan voltam mint Daniel. Villámgyorsan összepakoltam a könyveimet. Épp kinyitottam volna az ajtót de megjelent előttem Elis.
- Szia Brit! Nem jössz velünk vásárolni?
- Kivel?
- Hát velem, Myaval, Ashleyvel meg még jönnek egy páran.
- Nem kösz. inkább ezt most kihagyom.
- Haragszol rájuk?
- Dehogy!
- Óhh ugyan...mondd szerinted tollas a hátam.
- Nem. Nem tollas, de Elis sajnálom nekem mennem kell.
- Jó ój nem tartalak fel majd holnap találkozunk.
- Oké szia.
- Szia.
Kiléptem. Az udvarról még visszanéztem hogy Elis elment-e nehogy utánam jöjjön. Az udvaron ilyenkor már nincsen senki ezért innen már könnyű volt kiszabadulnom. Felrohantam a dombra. A dombon ott feküdt Daniel. Az oldalán 4 hosszú piros csík. Marásra emlékeztetett. Az egyik szeme körül lila volt a bőre. Nagyon megijedtem. A szeme csukva volt. Féltem hogy túl későn jöttem. Ledobtam a táskámat és odarohantam hozzá. Leguggoltam mellé és az oldalára raktam a tenyeremet. Nagyon hideg volt a teste. A seb nagyon vérzett. Justin nagy nehezen kinyitotta a szemét és odanyújtotta nekem a karját.
- Brittany! -mondta fájdalmasan.
- Csss! Ne beszélj. Itt vagyok Daniel most már nem eshet semmi bajod.
Daniel visszarakta a fejét a fűbe és ismét lecsukódott a szeme. Annyira szörnyű volt őt így látni hogy könnyek gyűltek a szemembe. Egy pár le is csúszott az arcomon. Nem akartam sírni mert tudtam hogy az Danielnek is rossz lenne. Visszaszaladtam a táskámhoz. Mindig tartok benne fertőtlenítőt és gézt. Gyorsan előkotorásztam és visszaszaladtam Danielhez. Bekötöztem az oldalán húzódó körülbelül 20-25 cm-es sebet. Hirtelen zajra lettem figyelmes. Nem csak én hanem Daniel is. Daniel felkecmergett a földről nagy nehezen négykézlábra állt és farkassá változott. Odaállt elém. Szembefordult az erdővel. Egyenesen oda nézett ahonnan a zaj jött. Tudtam hogy ő már pontosan bemérte hogy hol van az a valaki mivel a hallása nagyon jó most hogy farkas. Gyorsan kiugrott a fák közül egy szürke színű farkas. Az ő bundája is véres volt. Daniel felé közeledett. Rávicsorgott. Láttam hogy Daniel alig tud megállni és a hátsó lábai is remegnek. A farkas épp nekiugrott Danielnek. Ledöntötte őt a földre. Felvisítottam. Újabb farkasok jöttek az erdőből de most Daniel segítségére igyekeztek. Nyolcan voltak. Öten a szürke farkashoz mentek, hárman pedig Daniel mellett maradtak. A sebeit nyalogatták. Az öt farkas rátámadott a szürkére. Leteperték. A szürkét öten tépték egyszerre. A szürke csak vinnyogott és próbált felállni. Nem tudott. Az egyik farkas beleharapott a hátsó jobb lábába. Mély nyomokat hagyott benne. Amikor a szürke már nagyon a halálán volt mind az öten elengedték. A szürke felpattant és ahogy tudott elszaladt. Az öt farkas pár méterig követte majd vicsorogva visszajöttek Danielhez. Mind az öten
visszaváltoztak emberré. A másik három aki Daniel mellett volt még mindig farkasbőrben voltak. Az öt farkas közül három a sulinkba járt. Az ő nevük Dylen, Mex és Josh. Még egy farkast ismertem. A nagy feketét Derecket. Ő is ember volt. Jó kigyúrt válla és hasa volt. A három farkas és Daniel is emberek lettek. Daniel sebei eltűntek. Nem értettem. Mind a 9 ember Danielt is beleértve felém közeledtek. Megijedtem. Senki sem vigyorgott. Hátrálni kezdtem a fűben. Ültem úgyhogy menekülni nem tudtam.
- Brittany nem kell félni. Nem bántunk. - mondta Dereck nyugodt hangon és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam és felálltam. A keze tele volt harapásnyomokkal és karcolásokkal. Lesepertem magam. Daniel odajött hozzám és szorosan magához ölelt. Örültem ennek az ölelésnek mert megnyugtatott. Igazából jobban örültem volna ha megcsókol de nem élveztem volna annyira úgysem mert közben 8 ember bámulna. Daniel megfordult rám nézett majd beszélni kezdett:
- Brittany ők itt Dylen, Mex, Josh, Louis, Dereck, Riley, Bobby és Paul.
- Sziasztok! - mondtam mosolyogva. - Ööö... az előbb egy kicsit meg voltam lepődve.
Mindenki nevetni kezdett.
- Igen egy kicsit. - röhögte Dylen.
- Na igen skacok ő itt Brittany a világ legszebb lánya.
- Daniel ne már! - néztem rá szigorúan de mégis kedvesen.
- Igen Daniel ne. Látod a kis csaj mondta. - Mex
- Nem kis csaj hanem Brittany - vágott vissza Daniel.
- Daniel lazíts. - mondtam és kedvesen meglöktem.
Daniel elmosolyodott.
-Óh Brittany... tudnod kell hogy ebben az erdőben két falka lakik mármint jobban mondva három de a harmadik falka sima normális farkasok. Köztünk viszont a két falka között háború zajlik. Folyton megy a veszekedés a területeken. Többnyire mi szoktunk nyerni mert mi kilencen ők pedig csak hatan vannak. Az ő falkavezérük David. Ő tényleg nagyon erős. Vele vigyázni kell. Most már minden vérfarkas tudja hogy van egy halandó a mi oldalunkon. Hát üdv a falkában! - mondta Dereck.
A nap többi részét a ,,falkámmal" töltöttem. Elmondtak mindent amire vigyáznom kell. Elmondták azt is hogy könnyebben gyógyulnak a sebeik. Nagyon élveztem hogy végre van egy családom akik szeretnek és törődnek velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése