A sötét erdő farkasai/5

 A karomnyom

Ma reggel fél órával korább keltem fel hogy még legyen időm egy kicsit elmenni az erdőhöz. Amikor rendesen kelek akkor is van még fél órám a suli kezdéséig. Ma nem érdekelt hogy milyen lesz a hajam, hogy-hogy fogok kinézni csak az érdekelt hogy minél előbb az erdőbe legyek. Gyorsan felszálltam a buszra és mentem. Kicsit ködös és párás volt még a levegő. Amire az erdő közelébe értem a farmeromból már csöpögött a víz. Hatalmas léptekkel mentem az erdő felé. Majdnem be is tudtam lépni de valami vagy valaki megragadta a kezem. Daniel volt az.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Nem mindegy az neked?
- Nem. Az erdőben farkasok vannak akik bármikor megölhetnek.
Daniel még mindig mondta a mondókáját a farkasokról és végig az erdőt bámultam. Megláttam a fekete farkast azt amelyik letámadta az enyémet. Daniel még mindig beszélt és a keze a vállamon volt. Gyorsan lelöktem a kezét és egy mondatot mondtam:
- Daniel fogd be! Ott egy farkas. A fekete farkas.
- Brittany ne menj be!- ordította.
Én nem hallgattam rá hanem berohantam az erdőbe. A farkas nem menekült el csak bámult rám. Először azt hittem hogy csak szimplán bámulni fog mert felismert de nem így volt. A farkas rám vicsorított és közeledett. Daniel hirtelen elém rohant szembeállt a farkassal. A két lábát enyhén behajlította a kezét pedig védően kitárta két oldalra. Egyenesen a farkas szemébe nézett és vicsorgó hangot adott ki. Még én is meglepődtem milyen jól utánozza a hangot. A nagy fekete farkas behúzta a farkát és elszaladt. 
- Daniel te elriasztottad a fark...
- Mondtam hogy ne gyere ide!
- Miért féltesz ennyire? Semmi közöd sincs ahhoz hogy én mit csinálok mikor és hol.
- De van csak még te sem érted.
- Daniel! A kezeden karomnyom van.
- Igen a kutyám reggel...ööö... harapós kedvében volt.
- Daniel még a hülye is látja hogy az nem kutyakarmolás hanem egy farkaskarmolás.
- Most már ez lesz az új elméleted hogy én farkasokkal verekszem?
- Igen és tudom hogy igazam van és be is bizonyítom.
- Úgysem hisz majd neked senki.
- Tehát igazam van. tudom hogy van egy titkod amit nem árulsz el nekem csak nem tudom miért. Folyton megvédesz, állandóan a nyomomban vagy. Kinyögnéd végre hogy mi van veled?
- Fogd már fel hogy szeretlek! - mondta Daniel dühösen de mégis kedvesen.
- Ha ez igaz akkor miért vagy velem bunkó?
- Mert mi ketten nem lehetünk együtt érted és ezt zárjuk is le.
- Nem! Nem hagyjuk abba! A bandád igaz? Ők akik eltiltanak tőlem.
Daniel keze ökölbe szorult a szemét a földre szegezte és a lábával a földet kaparta.
- Válaszolj Daniel! A bandád tehet az egészről igaz?
- Brittany!- Daniel közelebb lépett hozzám és a két kezét gyengéden az arcomra rakta - Ők nem tudnak semmit. Ez az egész az én művem én csak óvlak téged. Nem akarom hogy egy szörnyeteggel legyél együtt.
- Szörnyeteggel ezt hogy érted? Daniel kérlek mondj el mindent.
- Nem lehet ez túl bonyolult. Én szeretlek Brit, de ez az egész túl zűrös.
- Daniel! Nézz rám! Bármi van nekem elmondhatod. Nem félek tőled látod?
- Nem arról van szó hogy félsz-e vagy nem. Hanem... - Daniel hangja elcsuklott.
- Hanem? Hanem miről?
- Menj vissza a suliba délután mindent megmagyarázok ígérem. Itt találkozunk oké? A tanároknak mondd azt hogy rosszul lettem. Csak kérlek most menj el.
- Rendben.
Daniel hirtelen magához rántott és megölelt. Annyira jó illata volt. Bár nem tudtam felfogni hogy Daniel beleszeretett egy olyanba mint én. Amikor Daniel már nem ölelt én is levettem a kezemet a derekáról és rá néztem. Daniel egy puszit nyomott a homlokomra majd megfogta a kezemet. Nem kulcsoltuk össze az ujjainkat. A kezem az ő kezébe volt.
- Délután mindenre rájössz. Csak most menj.
Szép lassan elindultam majd a kezem kicsúszott a kezéből. Szaladni kezdtem. Még egyszer visszanéztem majd óvatosan integetni kezdtem. Daniel biccentett egyet a fejével majd eltűnt az erdőben. A szívem azt mondta hogy menjek vissza hozzá öleljem meg még egyszer de az agyam tudta hogy nem tehetem. A gondolataim visszaszálltak Daniel kezére ahol a karomnyom volt. Tudtam hogy majd ezt is el fogja magyarázni és azt is tudtam hogy erről nem tudhat senki.