A kezdetek kezdetén
Én Brittany Homwett vagyok 17 éves. A mai nap is ugyanolyan volt mint a többi. Feküdtem a fűben és néztem az eget. Hosszú barna hajam félig az arcomon volt. Tudtam hogy a mai nap sem lesz más mint a többi ugyanis anyáék megint késő estig dolgoznak. Az egész életem elég unalmas. Vagyis volt. Eddig:
A mai nap az első tanítási nap a tavaszi szünet után. Ez a hétfő sem különbözött a többitől. Odamentem a barátaimhoz Elishez és Myahoz és szokásosan figyeltük ahogy a ,, nagymenők" szórakoznak. A nagymenők bandájába tartoztak azok a srácok akik fociztak vagy csak egyszerűen menők voltak és azok a lányok akik a pompon csapatban voltak. Ők voltak azok akik minket levegőnek néztek. Ők elvoltak a maguk kis világában. Gyűlöltem őket. Beképzeltek voltak és megpróbáltak minden új diákot a magukévá tenni. Eleinte Myaval is megpróbálták ezt de ő nem hagyta magát. A bandában az olyan srácok akik nem fociztak olyanok voltak mintha valami titkot őriznének. Sosem értettem őket és nem is fogom. Sajnos őket lehetetlen volt elkerülni ugyanis a bandából három srác a mi osztályunkba járt. A nevük Daniel Roth, Bobby Daile és Cole Ronayld. Utáltam a hétfőket mert fizika volt az első óránk. Sajnos be is csengettek.
- Sziasztok gyerekek! Jól telt a szünet? Biztos jól de annyira jól mint a mai fizika óra biztosan nem fog.
- Igen tanárnő tényleg jól telt mindaddig amíg el nem kezdődött az óra.
( Oh igen azt kihagytam hogy minden órán beszólogatnak a banda tagjai. A mai órán sem volt máshogy.)
- Köszönjük Cole hogy megosztottad velünk a véleményed de szerintem senki sem volt rá kíváncsi.
- Így igaz! - kiabáltam be.
Ahogy Cole rám nézett tudtam hogy nem fogja hagyni szó nélkül de nem így lett. Csöndbe maradt és végre elkezdődött az óra. Elég hamar vége lett. A szünetbe odamentem a szekrényemhez hogy kivegyem a következő órára a tankönyveket. Amikor megfordultam Cole ott termett előttem. A szekrényem a sarokba volt ezért Cole beszorított. Nem menekülhettem.
- Te pofáztál vissza az órán ugye?
Nem mondtam semmit.
- Mi van? Megnémultál?
Tudtam hogy meg fog ütni de nem menekülhettem. Daniel is ott termett mellette. Belenéztem Daniel szemébe. Amikor Cole megpróbált megütni Daniel megragadta a karját:
- Hagyd abba haver oké? Uralkodj magadon.
- Okés kössz. Majd még találkozunk Brittany.
- Cole hagyd már! Gyere menjünk jó?- és Daniel elhúzta Colet.
Ahogy távolodtak tőlem Daniel visszanézett és egy gyenge mosolyt erőltetett az arcára. Én csak megbillentettem a fejemet. Amikor Danielék elmentek hirtelen 50 ember volt körülöttem.
- Brittany mi volt ez?
- Mit mondtak?
És jött még egy csomó kérdés a fejemnek. Én csak bámultam előre ugyanis még én sem tudtam felfogni hogy mi volt ez. Gyorsan kiszaladtam a tömegből. Délután követtem Danielt. Egy erdőbe rohant. Gyorsan utána szaladtam de nem láttam semmit. Daniel eltűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése