Gyerünk!
Ahogy reggel felkeltem valahogy azt éreztem hogy ez a nap más mint a többi. Sokkal érdekesebbnek tűnt pedig ugyan olyan volt mint az eddigi megszokott unalmas napok. Az nap magasan volt az eget pedig csak egy pár felhő tarkította. Anyáék már korán reggel elmentek dolgozni. Ma nem kellett menni suliba hála az égnek. Eldöntöttem hogy ma elmegyek az erdőhöz, körülnézek és csinálok egy pár rajzot. Anyáék úgysem jönnek haza estig. Gyorsan összeszedtem egy pár ceruzát, radírt és lapot majd mentem is. Egész hamar odaértem. Az erdő előtt megálltam és körülnéztem. Gyenge szél fújt ami megsuhogtatta a fák levelét. Az erdőben rengeteg fafaj volt egyszerre. Volt erdei fenyő, tölgy,bükk és még sorolhatnám. Az erdő aljnövényzete igen gyér volt. Ennek nagyon örültem mert így legalább könnyedén be tudok jutni az erdőbe anélkül hogy mindig kerülgetni kéne egy pár bokrot vagy cserjét. Nagy levegőt vettem majd bementem. Amíg az erdő összes zegzugát megnéztem Daniel járt a fejemben. Lehet hogy csak azért mert abban az erdőben vagyok ahol őt láttam. Valahogy megjelent a szemem előtt az amikor felém szaladt és a haja megcsillant a fényben és az is amikor kedvesen rám mosolygott. Miközben ezen járt az agyam nem vettem észre az előttem lévő gödröt és elestem. Egyenesen
hasra estem a kemény talajra. A táskám két méterrel landolt előttem port keverve maga körül. Egy pár ceruza kecsesen kigurult mintha táncolnának. Gyorsan felültem. A lábam nagyon fájt. Nagy nehezen a táskám mellé kúsztam. Amikor odaértem zajt
hallottam. Körülnéztem de nem láttam semmit csak pár helyen kinőtt füvet és gyenge lombozatú bokrokat. Az egyik pillanatban egy farkast láttam magam előtt a fák között megbújva. Egyenesen engem bámult. Zöld szeme volt. A tekintete valahonnan ismerős volt de tudtam hogy ő csak egy farkas. Nagyon féltem ugyanis a lábamra nem számíthattam a menekülésnél. A farkas pár lépést tett felém. Lélegzetemet visszatartva ültem egyenesen mint egy szobor. A farkas előttem négy vagy öt méterre megállt és hosszú fejét kíváncsian eldöntötte. A farkas szőre szürke volt de a fák között beszűrődő fényben ezüstnek látszott. Láttam hogy a farkas hirtelen elnéz az erdőbe majd vissza rám. Gyorsan elővettem egy lapot és egy grafitot és vázolni kezdtem a farkast. Alig rajzolhattam le pár vonalat mert hirtelen a fülét hegyezte benézett az erdőbe majd gyors futásba kezdett. Az erdő közepén megállt visszanézett rám majd egy vonyítás után ismét elszaladt. Onnantól egyedül maradtam. Nagy nehezen lábra álltam elraktam a vázlatot és a buszmegállóba bicegtem. Két városnyira laktam az erdőtől és az iskolától. Nem érdekelt a fájós lábam csak arra tudtam gondolni hogy vajon újra látom-e még a farkast vagy nem. Azt is tudtam hogy a szüleimnek egy szót sem ejtek az erdőről de azt is tudtam hogy holnap ismét eljövök ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése