A rejtély elején
Ma reggel kint álltam a kerítésnél és amikor elhatároztam hogy felállok Daniel jött velem szembe. Mintha a tegnapi nap meg sem történt volna csak bámult előre és ment a bandájához. Nem értettem. Tegnap megmentett egy fájdalmas ütéstől ma meg ismét keresztül néz rajtam. Gyűlöltem azt ha valamit nem értek, és ez pont olyan volt. Fogalmam sem volt az ő agyjárásáról. Reggel Mya és Elis az ajtóban vártak. Ott volt mögöttük Cole is körülbelül két méterre. Néha-néha óvatosan ránéztem. Egyszer elkapta a pillantásom és rögtön fel is állt. Felém tartott. Tudtam hogy most nincs ott senki aki megvédhetne sőt már abban sem voltam biztos hogy ha Daniel ott lenne megvédene-e megint. Cole pillantása olyan volt mintha szikrákat szórna ami egyenesen engem talál el. Hatalmas görcs volt a gyomromban. Féltem hogy össze fogok esni. Cole ott termett előttem:
- Szia Brittany! Most nincs itt Daniel hogy megmentsen szóval hol is hagytuk abba tegnap?
Cole ökölbe szorította a karját majd szép lassan felemelte. Gondolom azért tartott majdnem fél percbe amíg felemelte hogy lássam mekkora kínt fogok most érezni. Most már tudtam hogy amint az ökle elér biztos hogy összeesem. Becsuktam a szemem és összeszorítottam a szám. A hátam mögül hirtelen ordítást hallottam:
- Cole! Fejezd be!
Daniel volt az. A nap éppen rá sütött megvilágította a közepesen hosszú fekete haját. A szeme csillogott a napfényben. Szinte még csak most fogtam fel hogy Daniel felénk rohan és azt hogy ismét ő mentett meg.
- Cole fejezd már be! Nem hiszem el hogy még mindig itt vagy leakadva haver. Hagyd már szegény csajt inkább gyere okés?
- Daniel te csak ne avatkozz bele világos?
- Cole lazíts! - súgta Daniel Cole fülébe.
Cole egy mély levegőt vett majd rám nézett és elment. Daniel még itt maradt.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Igen, persze. Köszi hogy...
- Szívesen. Biztos nem ütött meg?
- Nem. Nem ütött meg.
- Akkor jó. Na én megyek mielőtt szét ver még valakit. - Mondta Daniel nevetve.
- Rendben szia.
Az emberek ismét engem bámultak a termekből. Daniel gyorsan elfutott és egyenesen Colehoz ment. Figyeltem a száját hátha le tudok olvasni róla valamit de nem ment. Viszont az arca sok mindent kifejezett. Düh volt rajta, de hamar elmúlott. Reménykedtem hogy Cole most már békén hagy. amikor vége lett az óráknak az erdő felé siettem. Tudtam hogy Daniel oda megy. Meg akartam tudni róla mindent. Megálltam annál a fánál ahol Daniel tegnap eltűnt. A sejtésem bejött. Daniel az erdő felé tartott. Amikor meglátott futni kezdett egyenesen felém.
- Mit keresel itt? - mondta.
- Neked is szia.
- Ne jó pofizz kérlek.
- Nem értelek egyik pillanatban megvédsz a másikban meg bunkó vagy.
- Nem kéne itt lenned egyedül vagy?
- Ha esetleg nem hallottad volna jól megismétlem az előző kérdésemet...
- Hallottam.
- Akkor válaszolnál?
- Igen tényleg bunkó vagyok veled. Nekünk nem kéne jóban lennünk.
- Ezt a szabályt is a bandád hozta?
- Semmi köze sincs a bandához. Szóval egyedül vagy?
- Látsz itt valaki mást is?
- Oké akkor te most menj el innen. - mondta feszülten.
Mielőtt bármit is mondhattam volna Daniel befutott az erdőbe és ismét eltűnt. Elegem volt a titkokból. Eldöntöttem hogy holnap véget vetek ennek az egész rejtélyes ügynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése