A sötét erdő farkasai/15

 A harapás

Amikor felkeltem Daniel nem volt az ágyban. Megijedtem. Gyorsan kirohantam. Észrevettem hogy a tegnapi ruhámba aludtam el. Átnéztem Daniel szekrényét. Magamra kaptam az egyik melegítőjét. Picit nagy volt de nem érdekelt. Berohantam a konyhába. Nem volt ott senki. A fürdőben sem találtam Danielt. Kiszaladtam az ajtón és elkezdtem kiabálni Daniel nevét. Egy farkas szaladt elém. Nem Daniel volt az. A farkas átváltozott.
- Ryan?
- Igen. Ryan Cortny személyesen.
- Jesszusom mit keresel itt? Várj te is...
- Igen én is vérfarkas vagyok, de mesélj te. Mit keresel itt?
- Daniellel vagyok itt. Nem láttad?
- Daniel? Daniel Roth?
- Igen. Miért?
Ryan a földre köpött. Meglepődtem a reakcióján. Ryan egy régi barátom volt. Óvodás korom óta ismertem őt de sosem láttam még ilyennek. Igazából nagyon jó fej de most nem tudtam kijönni belőle. A gondolataimat Ryan mondata törte meg:
- Tudod te kivel kavarsz egyáltalán? Ő egy szemétláda!
- Hogy beszélhetsz így róla?
- Az egy szemét.
- Nálad nem jobban.
- Ki akarsz kezdeni velem? 
Ryan közeledni kezdett. Meghátráltam. 
- Ne közelíts!
- Miért akkor mi lesz?
- Hívom Danielt!
- Azt kétlem.
- Mit tettél vele?
- Én semmit. Legalábbis vele nem. Beleesett egy verembe. Kettesben maradtunk.
- Te szemét!
Ryan átváltozott és letepert a földre. Az egyik mancsa az arcomon volt a másik pedig a vállamon. Hirtelen kilenc farkas ugrott ki a bokorból. A falkám! Az én falkám! Köztük volt Daniel is. Három farkas rátámadt Ryanre. Leszedték rólam. Daniel odaszaladt hozzám. Visszaváltozott. Az összes farkas visszaváltozott. Hárman fogták Ryant.
- Mi a szart csináltál vele? - ment közelebb Daniel Ryanhez. A hasába bokszolt.
- Áhhh... - Ryan.
- Majdnem megölted! Te rohadék szemétláda!
Ryan kiszabadult a szorítások közül. Nekem jött. Felestem. Ryan farkas lett. Megragadta a lábamat. Elkezdte ráncigálni a nadrágomat. Visítottam. Nagyon fájt. Olykor olykor mélyebben is belefúródott a foga a lábamba. Daniel átváltozott és nekiugrott Ryannek. A földre teperte. Elkúsztam a ház mellé. Mex, Dylen, Dereck és Paul Ryanre vetették magukat. Daniel letépte a fejét. Nem bírtam nézni. A szemem előtt ölték meg az egyik régi barátomat. Észrevettem hogy elszakadt a nadrágom. Megláttam a lábamon a sebet. Gyorsan rátettem a kezem. Daniel visszaváltozott és odaszaladt hozzám. 
- Megharapott?
- Csak egy kicsit.
Daniel levette a kezemet a sebről. Odahívta magához Mexet és Pault.
- Fogjátok le. - mondta.
- Mi?
Mex és Paul megragadta a kezemet. Daniel a száját rátapasztotta a sebre. Elkezdte szívni. Nagyon fájt , de a végén már enyhült.
- Kijött a méreg?- Mex.
- Milyen méreg Daniel?
- Igen kijött. - Daniel. 
- Daniel kérdeztem valamit. Milyen méreg?
- Ryan megharapott. Farkassá is változhattál volna ha nem szívom ki a mérget.
- Miért tetted ezt? Egy lehettem volna közületek. Miért nem hagytad? - lökdöstem.
- Mert farkasnak lenni nem olyan egyszerű mint amilyennek hiszed. Nem lehetsz ideges, nem ordibálhatsz mert átváltozol.
- Kibírom.
- Tudod milyen feszültség van köztetek a szüleiddel. Ha megtudnák hogy mi vagy biztos hogy laboratóriumba vinnének vagy kidobnának az útra. Velem ezt tették.
- Kidobtak?
- Nem csak őt. - Mex. - Minket is. 
- Mindenkit. Akik ebben a falkában vannak őket kidobták az utcára. Legelőször engem. Aztán én folyamatosan fogadtam be azokat akiket kidobtak. Sajnos egyre több vérfarkas született. Egy idő után nem tudtam több farkast befogadni. Kevés lett volna az a terület ami akkor rendelkezésünkre állt. Nem tudtunk volna vadászni, vagy ha tudtunk volna akkor is csak a falka felének jutott volna eleség. Eleinte 15-en voltunk csak sokunkat megöltek ezért maradtunk kilencen. Aki farkas azt sajnos túl sok veszély fenyegeti. Daniel ezért nem akarta hogy farkas légy. - Dereck
- Tehát a farkaslétnek nincsenek előnyei? - én
- De vannak. Jobb lesz a hallásod, a látásod. Meg tudod magad védeni. Erősebb leszel minden embernél.
- Értem.
- Szerencséd van Brit hogy sokáig alszol mert így nem láttad a táplálkozásunkat.- Bobby
- Tényleg ti mit esztek?
- Hát hogy is mondjam... - Bobby
- Na állítsd le magad kölyök. - veregette meg Paul Bobby hátát. - Azt eszünk mint minden más farkas. Nyulat, őzet, szarvast...
- Oké. Oké. Felfogtam.
Mindenki nevetni kezdett.
- Óh tényleg. Riley elment a boltba és hozott neked kaját. Ott van a konyhába. - Daniel
- Rendben köszi. Tényleg hány óra van?
- 14 körül.
- 14? Jesszusom haza kellene mennem.
- Hova? - Dereck
- Dereck pofa be. - Daniel
- Semmi baj Daniel. Hagyd. Igaza van. Ugye Ryan testét elviszitek?
- Dylen, Mex gyerünk!- adta ki az utasítást Dereck.
- Köszi. Még egy kérdés és tényleg megyek enni.
- Na hagy halljuk. - Paul.
- Ha emberek is vagytok akkor miért nyulakat esztek?
- Mivel az időnk nagy részét az erdőben töltjük így egyszerűbb vadászni mint minden nap boltba járni , és ez pedig nem kerül pénzbe se. - Paul
- Meg így lemozogjuk a felesleges energiánkat. - jött vissza Mex a kezét törölve.

- Na húzás enni. - Louis
- Jaj de jó memóriád van. - mondtam.
Bementem a házba majd onnan a konyhába. Az asztalon volt egy pár kifli. Annyira jó illata volt. Kinyitottam a hűtőt és elővettem a vajat. Megkentem két kiflit és megettem. Elmosogattam. Bementem a szobámba. Felöltöztem az én ruhámba. Nem akartam visszamenni. A ma délelőtt annyira jó volt. Felvettem a táskámat. Kimentem.
- Óh így kicsit másképpen mutatsz Brit! - Louis
- Fordulj csak meg! - mondta Josh és a kezem után nyúlt.
- Vedd le róla a kezed! - Daniel
Josh nem törődött Daniel mondatával csak megfogta a kezemet. Nem pánikoltam be mert tudtam hogy csak hülyül. Úgy tűnik Danielnek ez nem esett le. Farkassá változott és vicsorogva nekiugrott Joshnak. Nem ért hozzá csak megijesztette.
- Nyugi haver. Csak szórakozok.

Daniel visszaváltozott.
- Szórakozz csak ne vele. - karolta át Daniel a derekamat.
- Daniel nyugi. - súgtam a fülébe majd egy puszit adtam az arcára.
- Indulhatunk? - kérdezte.
Mély levegőt vettem. - Induljunk. Sziasztok srácok!
- Hellóka! - Louis és Mex
- Szia Brit! - Dereck, Paul és Bobby.
- Mikor jössz megint? - Dylen
- Holnap. Suli után. - kiabáltam vissza.
Daniellel elindultunk az ösvényen. Az út szélén egy porsche állt.
- Ez a tied?
- Nem csak az enyém. Dylennel közösen vettük. Eddig nem volt rá szükség.
- Gyönyörű.
- Szállj be!- utasított Daniel kedvesen.
Beültem. Annyira jó volt benne ülni pedig még el sem indultunk. Sosem ültem még porschéban. Elindultunk. Hamar odaértünk az utcánk végéhez. Daniel megállt az út szélére.
- Felvigyelek?
- Nem kell köszi.
Odahajoltam Danielhez és megcsókoltam. Hosszú csók volt. 
- Most már tényleg mennem kell. - szakítottam félbe mindent.
- Holnap jöjjek érted?
- Nem kell. Majd bebuszozok.
Még egy gyors csók következett majd kiszálltam. Elindultam az utcán felfelé. Nem néztem hátra. Utáltam azt nézni amikor Daniel elmegy. A házunk előtt jártam. Benyitottam. Anya zokogva szaladt elém a nyomában apával.
- Jaj Brittany úgy sajnálok mindent. Kérlek ne haragudj. Nem tudtam mit beszélek. Mondd hogy megbocsátasz. 
Anya még sosem mondott ilyet nekem. Tudtam hogy tényleg komolyan megbánta a dolgokat.
- Persze.
- Jaj kincsem. - ölelt meg anya még mindig zokogva.
- Anya nincs semmi bajom. Jól vagyok.
- Tudom csak annyira megijedtünk mivel felhívott az iskola igazgatója hogy nem vagy suliba.
Az iskola teljesen kiment a fejemből.
- Kapok rá igazolást ugye? - mondtam ártatlanul bociszemekkel.
- Igen de csak akkor ha megígéred hogy többet nem lógsz el.
- Megígérem ha ti is megígéritek hogy többé nem ordibáltok velem.
- Megígérjük! - jött szinkronban.
Nagy családi ölelés következett. Beljebb mentünk a házba. A vacsora tálalva volt. Sose gondoltam volna hogy egyszer megélem ezt a napot. Többször is el fogok szökni. Úgy látszik kibékítem vele az egész családot. Na jó csak hülyülök. Gyorsan felmentem a szobámba leraktam a táskámat és megírtam Danielnek hogy minden rendben van. Lementem. Anya valami újdonságot csinált mert nem jöttem rá hogy mi az. Leültem. Megvacsoráztunk. Vacsi után leültünk a kanapéra és megnéztünk egy filmet. Nem gondoltam volna hogy ez a nap ilyen jól fog telni. A filmben egy hatalmas erdő volt. Rögtön a farkasok jutottak az eszembe. A farkasokról pedig Danielék. A gondolataim a filmről a vérfarkasokra terelődött. Annyi kérdés cikázott még a fejemben róluk kapcsolatban. Amikor vége lett a filmnek felmentem és megfürödtem. Este az ágyban újra átgondoltam a mai napot. Nem jutottam túl sok mindenre mert elaludtam. Azt viszont tudtam hogy a mai napot még meg kellesz ismételnem egy párszor.

A sötét erdő farkasai/14

Ezt nem hiszem el

Elisszel elindultunk hazafelé. Az ajtó előtt megálltam.
- Készülj fel a legrosszabbra.
- Oké.
Benyitottam. Anya irtó dühösen jött oda hozzánk. Meglátta de a haragja nem csitult. 

- Mit képzelsz te magadról! -vágott pofon anya.
- Áhh... - visítottam. Az arcom nagyon égett.
- Azt hiszed te engem minden nap át fogsz verni? Hogy hazudsz nekem bármikor amikor meglátsz? Hát kislányom rosszul hiszed. Mit képzelsz te magadról? Szerinted ki vagy te ebben a családban? Elmondom. Semmi. Érted semmi sem vagy.
Kicsordult a könnyem. Elis a háttérben volt meghúzódva csöndben. A kezét a szájára tapasztotta. Anya odalépett hozzám. Megragadta a karomat. Nagyon fájt ahogy tartott. A körmei belemélyedtek a bőrömbe. A fogása egyre erősödött.
- Ez fáj! - ordítottam sírva.
- Válaszolj!
Rájöttem hogy lemaradtam egy kérdésről.
- Mire? Mire válaszoljak? Ha annyira egy nagy semmi vagyok akkor miért számít az hogy én mit gondolok. Bármikor amikor itthon vagy te folyton csak ordibálsz velem. Nem tűnt még fel? Nem érdekelnek téged a jegyeim, nem érdekel hogy hogy érzem magam még az sem érdekel téged hogy milyen ruhába megyek iskolába.
- Brittany most hagyd abba. Velem így nem beszélhetsz világos? - ordította anya a képembe.
- Miért? Fáj az igazság?
Egy újabb pofon érkezett ugyanoda mint a másik csak most a szememet is érte. Annyira erős ütés volt hogy nekiestem a falnak. Nem akartam összeesni hogy lássa erős vagyok és bármennyire is ordibál nem hatódok meg.
- Elis... menj haza. - mondtam.
Elis csak bólintott és kirohant az ajtón. Sajnáltam szegényt amiért ezt látta.
- Takarodj fel a szobádba!
- Nem! 
- Azt mondtam takarodj!
Anya elengedte a bal kezemet. A jobb kezemtől fogva rángatott fel a lépcsőn. Bőgtem.
- Ne! Áhh... kérlek! Ne! Ez fáj!
Anya belökött a szobámba és rám zárta az ajtót. Elkezdtem verni. Igazából azt se tudtam hogy miért szidott le. Nem is érdekelt. Belenéztem a tükörbe az ütés helye és ahol megszorított véraláfutásos lett. Nagyon fájt és égett. Tudtam hogy nem fog elmúlni a suliig. Holnap már hétfő. Este anya bejött és elküldött fürdeni. Nem akartam menni ezért megint a kezemnél fogva ráncigált. Amikor belökött a fürdőbe ismét bezárta az ajtót. Azt mondta 10 percem van a fürdésre. Ha nem leszek kész vizesen fog kirángatni a kádból. Gyorsan megfürödtem hogy legalább ennyi rángatózástól megkíméljem magam. A meleg víz iszonyúan csípte a sebeimet. Azokat a sebeket amiket anya okozott a körmével. A véraláfutások még mindig nagyon erősen látszottak. Gyorsan magamra csavartam a törölközőt és kiléptem. Anya betolt a szobámba. Rám zárta az ajtót. Azt mondta hogy reggel ő korábban fog felkelni mint én ezért majd kinyitja hogy el tudjak készülni a suliba. Felvettem Daniel piros pólóját. Mélyen beleszagoltam. Egy picit még érződött rajta Daniel saját illata. Elaludtam. Reggel amikor keltett az órám már nyitva volt az ajtóm. Gyorsan elkészültem hogy minél hamarabb eltűnjek innen. Ez a hely nem az otthonom volt hanem a börtönöm. A fél órával korábbi busszal mentem. Egyenesen az erdő felé tartottam. Daniel ott várt. Odamentem hozzá. Megcsókolt. Amikor elhúzta a fejét észrevette az ütés nyomát.
- Mi ez?
- Semmi.
- Megvertek ugye?
- Nem. 
- És ez mi? - húzta fel a karomon a pólót.
- Semmiség.
- Brittany el kell mondanod. Kérlek.
- Jó tenyleg megvertek.
- Tudtam.
- Ki volt az?
- Az anyám.
- Mi? Téged megvert az anyád?
- Valamiért nagyon kiakadt rám. Hazahívott a parkból. Elis is jött velem. Amikor megérkeztem közölte velem hogy én egy senki vagyok a családban és hogy mit képzelek magamról.
- Ma nem mehetsz haza érted?
- Tényleg és hol aludjak a híd alatt?
- Nem. Majd alszol nálam.
- És anyám? Mit mondjak neki?
- Semmit. Majd elgondolkozik azon hogy mit csinált. A házamat úgysem találja meg senki.
- Rendben de csak egy éjszaka. 
- Tudod mit. Hagyjuk ki a mai sulit. Most azonnal megyünk hozzánk. Kövess.
Daniel farkassá változott. Bementünk az erdőbe. A kezemet végig Daniel hátán tartottam. Belemélyesztettem a kezemet a szőrébe. Az erdő vége felé mentünk. Daniel megállt és körbeszaglászott. Amikor nem érzett semmi veszélyt tovább mentünk. Egy faház állt ott. Daniel visszaváltozott. Bementünk. Gyönyörű volt. Három szobából és egy folyosóból állt. 
- Na szóval jobbra van a fürdőszoba, balra a konyha itt előttünk pedig a hálószoba.
- Tetszik. Nagyon tetszik.
- Nem valami nagy de ketten elférünk benne.
- Szerintem nagyon otthonos. Nem vagy fáradt?
-  Egy picit.
- Akkor pihenhetnénk. Én bent várlak. - mondtam.

Láttam hogy Danielnek nem kell túl sokat gondolkodni hogy utánam jöjjön-e vagy nem. Bementem. Az ágy jobb oldalt volt. A háta mögött volt egy asztali lámpa. Nagyon tetszett. Én rövidnadrágban voltam és egy fehér rövid ujjú felsőben. Bebújtam az ágyba. Daniel fél pucéran jött be. Egy piros térdnadrág volt most rajta. Átöltözött állapítottam meg. Ő is bemászott az ágyba. Szorosan mellé bújtam. A lábamat átraktam az ő lábán. annyira élveztem hogy kettesben vagyunk.
- Most nem zavarhat senki. - mondta és megpuszilta a nyakamat.
- Még a falkád sem?
- Ők sem. 
Daniel még közelebb húzott magához és megcsókolt. A keze szorosan a derekamon volt. Az ujjai óvatosan vándoroltak fel a hátamon. Még mindig csókolt. Daniel a hátára dőlt. Folyamatosan dőltem vele én is. A csókunknak még mindig nem volt vége. Ha egyszer-egyszer meg is álltunk utána minden kezdődött előröl. Annyira jó volt. Bal kezemmel a hajába túrtam majd átöleltem a nyakát. A bal lábam az ő két lába között volt. A keze még mindig szorosan engem ölelt. Annyira élveztem. Pár perc múlva az ajkunk eltávolodott egymásétól. Daniel keze ellazult. A fejemet a mellkasára tettem és betakaróztam. Elaludtunk. A bal kezem a derekán volt. Olyan volt ez az egész mint egy álom. Bárcsak sosem kellene felkelnem.

A sötét erdő farkasai/13

 Az álom

Reggel volt. Daniel közeledett felém. Az ágyban voltam. Anya jelent meg mögötte. Egy kés volt a kezében. Daniel felé indult. Sikítani próbáltam de nem tudtam megszólalni. Daniel nem vette észre anyát. Három farkas jelent meg anya mögött. Anya beleszúrta a kést Daniel hátába. Daniel szeme elhomályosodott. Összeesett. Meghalt. A három farkas rátámadt anyára. Leszakították a kezét majd...majd...
- Brittany kelj már fel! - anya volt az.
Szóval csak álmodtam. Folyt a könnyem. Tudtam hogy álom volt mégis remegtem.
- Szia anya. - mondtam.
- Szia. Öltözz fel és gyere reggelizni.
Ez most komoly? Sírok! Még észre sem veszi.
- Rendben.
Anya kiment. Felöltöztem. A kezem még mindig remegett. Folyton az a képsor jutott eszembe amikor Daniel halottan a földre borult. Megborzongottam. Minél hamarabb el akartam felejteni az álmomat. Nem ment. A képek újra és újra lejátszódtak a fejembe. Leszaladtam az emeletről. Beszaladtam a konyhába. Anya ott állt a pultnál. Kés volt nála. Az a kés amelyik az álmomban is. Ugyanabban a kezében tartotta. Hátrálni kezdtem.
- Most mi van Brittany? Talán nem szereted a zöldséget?
Rápillantottam az anya előtt lévő vágódeszkára. Paradicsom, paprika és uborka volt rajta. Anya visszafordult a vágódeszkájához. Leültem apa mellé.
- Jól vagy? -kérdezte.
- Persze.
Anya lerakta elénk a zöldségeket. Hátranéztem. Láttam hogy tojást süt. Megreggeliztünk. A kaja után anya és apa rám nézett.
- Most mi van?
- Hol voltál tegnap?
- A városban.
- Mit csináltál?
- Boltokat nézegettem. - megcsörrent a telefonom. - Egy pillanat.
Kihúztam a telefonom a zsebemből. Daniel hívott. Átmentem a konyha másik végébe majd felvettem. 
- Szia Brit!
- Szia. Jól vagy?
- Persze. Miért mi bajom lenne?
- Biztos jól vagy?
- Igen, jól vagyok. Brittany mi van?
- Semmi. Bocsi de le kell tennem.
- Brittany. Ne várj! Brittany!
Kinyomtam. Ha tovább hallgatom ahogy beszél el kezdek sírni.
- Ki volt az?
- Az osztálytársam.
- És mi történt vele?
- Miért?
- Mert azt kérdezted hogy jól van-e.
- Jah mert még szerdán felbukott a kövön és...felszakadt az arca.
- Értem.
Jött egy sms-em. Biztos Daniel írt. Nem ő volt hanem Elis. Azt írta hogy találkozzunk a parknál. Elis is itt lakott. Ezért is lett a legjobb barátnőm. Mostanság alig beszéltem vele. 
- Anya elmehetek Elis-szel a parkba?
- Az itteni parkba?
- Igen.
- Menj de ha megtudom hogy hazudtál.
- Nem hazudok.
Felvettem a dzsekimet és elindultam. A parkot egy vasból készült kerítés határolta. A park hátától körülbelül 100-200 méterre egy erdő volt. Elis a park hátánál ült a kerítésen. Odamentem.

- Szia. - mondtam kedvesen és felültem mellé.
- Szia. Alig vártam hogy ideérj. Ezt nézd meg! - egy ezüst, szív alakú medál volt a kezében.
- Kitől kaptad?
- Dougtól.
- Kitől?
- Doug Valley. A focicsapat kapitánya.
- Jártok?
- Igen.
- Nem is mondtad.
- Nem is beszéltünk.
- Ööö...igaz. Egy pont neked. Na de mesélj.
- Na szóval. Szerdán Myával bent maradtunk megnézni az edzést. Az edzés után mindenki elindult az öltözőbe...
Az erdőt néztem. Ott állt három farkas. Az egyik Louis volt a másik pedig Dereck. A harmadikra nem ismertem rá.
- Brittany figyelsz?
- Várj egy percet. - leugrottam. Az erdőt bámultam. A farkasok beljebb mentek.
- Brit mi van?
Daniel rohant ki az erdőből. Felém tartott. Én csak álltam. Daniel egyre közeledett. Végre ott volt előttem. Odajött hozzám. Nem köszönt senkinek. A két kezébe fogta az arcom. Megcsókolt. Amikor vége lett a csóknak a fejem még mindig a keze között volt. A szemével lassan átnézte hogy nincs-e rajta valami szokatlan.
- Nem sérültem meg.
- Tudod hogy rám ijesztettél?
- Tudom és sajnálom csak ott voltak a szüleim és...
- Értem. Soha többet ne csinálj ilyet, jó?
- Óh...ez annyira romantikus. -Elis.
- Nekem annyira nem tetszett ez az egész. - Daniel.
- Miért mi történt?
- Semmi. Túl hosszú. - mondtam. 
- Ti titkoljátok Brittany szülei elől?
- Ugye nem mondod el nekik. Kérlek!
- Nyugi Brit lakat van a számon.
- Na jó én megyek.
- Daniel várj!- megöleltem és a fülébe súgtam az álmom. Annyira jó volt magamból kiadni. Legördült egy könnycsepp az arcomról. Letöröltem. Elhúzódtam Danieltől.
- Brit ez az egész marhaság. Felejtsd el jó?- Daniel
- Jó.
Daniel átkarolt és megcsókolt. Rövid csók volt de benne volt minden amire most szükségem volt. Daniel visszafutott az erdőhöz.
- Miért az erdő felé megy?
- Szereti kiszellőztetni a fejét.
- Brit te nagyon szerencsés vagy ezzel a sráccal. Jó pasit fogtál ki magadnak.
- Tudom.
- Ugye az előbb nem rólam beszélgettetek?
- Nem. Az álmomat mondtam el neki.
- Rossz álom volt?
- Igen. 
Megcsörrent a telefonom. Anya volt az. Azt mondta hogy azonnal menjek haza. anya hangja tele volt dühvel. Ezen nem lepődtem meg. Elmondtam mindent Elisnek ami eddig volt köztünk. Elis kedvesen megsimogatott. Megkértem hogy jöjjön velem. Elis könnyen beleegyezett. Tudtam hogy anya megint valami marhaságon húzta fel magát. Szerencsére azt is tudtam hogyha Elis jön elcsitulnak a kedélyek.

A sötét erdő farkasai/12

 A mai nap

Végre szombat van. Aludhatok akár délig is. Nem zavar senki és semmi. Felhúztam a takarómat a nyakamig és békésen vettem egy nagy levegőt. Dübörgést hallottam. Valahogy éreztem hogy pár másodpercen belül be fognak hozzám rontani. Így is volt. Anya jött be idegesen a kezében egy piros felsővel. Felismertem. Daniel felsője volt az. Tudtam hogy már tudja az egész hírt a reggelemről. Semmi kedvem sem volt egy kora reggeli veszekedéshez. Felültem az ágyamon. Egyenesen anyára néztem és értetlenül megmozdítottam a fejemet.
- Kié ez a póló? -kérdezte idegesen.
- Neked is szia anya.
- Ne jó pofizz velem. Szóval kié ez a felső?
- Az osztálytársamé.
- És miért van nálunk?
- Mert az enyém tiszta sár lett amikor összeestem és mindenkinek otthon volt a tesicucca lányok közül, és egyedül csak ő adott nekem egy tiszta felsőt.
- Összeestél?
Anya még nem tudta. Elárultam saját magam. Istenem de hülye vagyok.
- Nem össze hanem el. Szaladtam be az udvarról mert majdnem lekéstem az órát és elbotlottam egy kőben és egyenesen egy pocsolyában értem földet.
- Az előbb azt mondtad hogy összeestél nem pedig azt hogy elestél.
- Jaj istenem anya. Rosszul mondtam. Ennyi. Tényleg. Nézz rám! Jól vagyok.
- Jó hiszek neked. Akkor kimosom ezt a felsőt és majd vidd vissza.
- Rendben.
- Akkor aludj még nyugodtan.
Aludjak? Rám rontott. Ordibált velem. Kiverte az álmot a szememből és most meg azt mondja hogy aludjak nyugodtan? Egész héten hozzám se szól anya. Nem érdeklik a jegyeim. Nem érdekli hogy milyen ruhába megyek iskolába és ha együtt ebédelünk egy hónapban kétszer akkor is csak arról beszél hogy milyen nehéz a munkája. Mindig ideadja a zsebpénzemet vagy ha netalántán kellene valami akkor ad rá pénzt de amúgy semmi. Ezért is örülök hogy végre van egy falkám, mármint van egy falka amibe én is beletartozok és ahol tényleg szeretnek és foglalkoznak velem. Anyának még az sem tűnt fel hogy nincs meg a szabadidő felsőm amit tegnap eldobtam. A gondolataimat a telefonom rezgése szakította félbe.
- Haló? Brittany vagyok.
- Szia Brit itt Daniel.
- Daniel? Szia. Várj egy percet.
Odarohantam az ajtómhoz és ráfordítottam a kulcsot.
- Na itt vagy?
- Igen.
- Jól vagy most már?
- Fogjuk rá. A napom megint ordítozással kezdődött.
- Uhh... nincs kedved eljönni az erdőhöz?
- Dehogynem. Te hol vagy?
- Félúton a házatoktól. Megtaláltam a felsődet. Épp itt állok mellette.
- Tudod mit akkor várj meg ott. Azonnal indulok jó?
- Oké. Várlak.
- Sietek ígérem. Puszi. - és letettem a telefont.

Felvettem egy fekete nadrágot, egy fehér toppot és rávettem egy szürke hosszú ujjú felsőt a reggeli hideg miatt. Leakasztottam a szekrényemről egy párducmintás kendőt és a nyakamba akasztottam. Nem vittem magammal semmi táskát.
- Hova mész? - kiáltotta anya a konyhából.
- Csak sétálni.
- Kivel?
- Egyedül.
- Van nálad telefon?
- Igen.
Felvettem a cipőm és becsaptam az ajtót magam után. Végigsétáltam az utcánkon egyenesen ki a főútig. Az út végénél jobbra kanyarodtam és Daniel felé tartottam. 10-15 perc múlva oda is értem. Daniel felém jött átkarolt majd megcsókolt. Hosszú csók volt. Olyan régóta vártam már erre. Érezni azt hogy valaki szeret. Azt hogy igazán szeret.
- Vigyem a felsődet? - mutatott az árokban lévő sárga rongynak tűnő felsőre.
- Nem kell. Nem viszem el. Úgyis mindig csak a tegnapi nap jutna róla eszembe.
- Rendben.
Daniel megfogta a kezemet és elindultunk az erdő felé.
- Nagyon szexi vagy tudod?
- Köszi.
- Mi volt reggel? - kérdezte aggódva.
- Csak a szokásos. Anya berontott a szobámba és ordibálni kezdett velem hogy kié ez a felső meg ilyenek. Persze én mindig kimagyarázom magam de ez már túl unalmas. Bármikor beszélgetünk anya folyton csak ordibál. Annyira unalmas.
- Mióta megy ez így?
- Negyedikes korom óta.
- Jesszusom.
- Kérhetek valamit?
- Persze. Bármit.
- Azt a felsőt amit tegnap adtál nekem kölcsön.
- A pirosat?
- Igen. Azt megtarthatom?
- Nyugodtan. De minek az neked?
- Azért kell hogy legyen valami velem akkor is ha te nem vagy ott.
Daniel a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. Befordultunk az ösvényre. Pár perc séta után a füves téren voltunk.
- Nem baj ha magadra hagylak egy percre?
- Nem. Menj nyugodtan.
- Jelzést kell adnom hogy megjöttem, hogy tudjanak arról hogy itt vagyok ha estle...
- Ha esetleg?
- Ha esetleg valami támadás lenne mint tegnap.
- Ettől a mondattól féltél annyira?
- Nem a mondattól félek hanem attól hogy egyszer meg fogod utálni ezt a helyet.
- Ez a hely a világon a kedvencem. Semmi pénzért nem mennék el innen.
- Akkor jó. Várj meg itt nemsokára jövök.
Daniel farkas lett. Odajött hozzám. Megsimogattam a fejét. Olyan puha volt a szőre. Még életemben nem nyúltam farkashoz. Daniel elhúzta a fejét és beszaladt az erdőbe. Nagy nehezen ki tudtam venni az alakját. Vonyított. Láttam hogy egy sötét alak közelít felé. Felvettem egy botot a földről és közelebb mentem. A sötét alak egy farkas volt. Ledöntötte Danielt a lábáról. Beszaladtam. A két farkas egymáson volt. Amikor észrevettek visszaváltoztak emberré. Daniel és Louis volt az.
- Nyugi Brit csak játszunk. - Daniel.
- Igen...tudom én csak kíváncsi voltam hogy hogyan.
- Ezért tartod a botot ütésre készen a kezedben? - Louis.
Rápillantottam a kezemre. Eldobtam a botot majd megtöröltem a kezemet a nadrágomba.
- Jól van na. Még hozzá kell szoknom az efféle játékokhoz.
- Na menjünk ki. - Daniel.

Kiszaladtam az erdőből és leültem a fűbe. Louis jött ki utánam az erdőből. Daniel sehol sem volt. Amikor Louis előttem járt. Daniel kifutott az erdőből, futás közben átváltozott farkassá és leteperte Louist. Louis is átváltozott. Csendben figyeltem ahogy játszanak. Erőszakos volt de mégis gyengéd. Teljesen más volt mint amikor verekedtek. Megcsörrent a telefonom. Daniel visszaváltozott és odafutott hozzám. Kivettem a telefont a zsebemből.
- Anya az.
- Hangosítsd ki kérlek.
- Rendben.
Louis is odajött mellénk. Felvettem a telefont és kihangosítottam.
- Szia anya.
- Hol vagy?
- A sulinál.
- Addig elsétáltál?
- Igen. Eszembe jutott hogy itt maradt egy könyvem.
- Biztos hogy nem azzal a nemlétező barátoddal vagy?
- Anya hallasz bármi fiú hangot?
- Nem.
- És ismételten. Nincs barátom.
Kinyomtam. Daniel értetlenkedve rám nézett.
- Nyugi Daniel. Szeretlek. Csak nekik hazudom mert amikor megtudtam hogy anya tudomást szerzett arról hogy van barátom ordibált velem.
- Nem túl jó köztetek a kapcsolat. - Louis.
- Hát nem. De legalább itt vagytok ti.
- Igen. Ennyi szerencséd van hugi. -Louis
- Hugi?
- Igen aki a falka tagja az vagy hugi vagy öcsi.
- Értem. És a családon belül nem ciki ha egymással járunk?
Louisnak leesett és röhögni kezdett. Olyan jóízűen röhögött hogy mi is elkezdtünk nevetni.
- Azt hiszem... - röhögés következett. - Nálatok tehetünk kivételt.
Louis még mindig nevetett, csak most már annyira hogy a földön feküdt és a hasát fogta. Igazából nem értettem hogy ezen mi olyan vicces, sőt semmi vicceset sem találtam rajta de mégis röhögtem. Talán csak Louison nem tudom, de azt tudtam hogy fáj a hasam a röhögéstől. Annyira jól éreztem magam. Egész nap velük voltam. Végre volt egy boldog napom. Este Daniel hazakísért a kanyarig. Adott egy gyors csókot majd befutott a bozótba. Szép lassan felsétáltam a házunkig. Bementem. Anya várt az ajtóban.
- Hol voltál eddig? És hol a könyv?
- Szétnéztem egy pár boltba és rájöttem hogy hétvégén be van zárva az iskola.
- Miért nem busszal mentél?
- Mert sétálni volt kedvem. Nagyon fáradt vagyok úgyhogy megfürdök és lefekszem.
- Rendben.
Ezt nem hiszem el. Hazajövök és máris rossz a kedvem. Fürdés közben felidéztem a mai napot. Annyira jó volt. Kiszálltam a zuhanykabinból, magamra csavartam a törölközőm és bementem a szobámba. Ott hevert az ágyamon a piros felső. Megtörölköztem. Felvettem alulra mindent majd felülre a piros felsőt vettem fel. Belenéztem a tükörbe. A kék pizsama alsóhoz nem ment annyira a piros felső de nem érdekelt. A Danielé volt és kész. Csak ez érdekelt.

A sötét erdő farkasai/11

 A baleset

Ma reggel anya még itthon volt. Lementem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia anya! Jól aludtál?
- Szia Brittany. Egész jól aludtam.
- Letörtnek látszol. Mi a baj?
- Hogy hívják a srácot?
- Kit? Milyen srácot? Anya miről beszélsz?
- Kislányom jól tudom hogy van barátod. Szóval hogy hívják?
Nem ismertem anyára. Bármikor amikor volt barátom mindig kedvesen fogadta most pedig mintha meg akarná ölni. Magamban jól tudtam hogy nem mondom el neki Danielt sőt még azt is letagadom hogy van barátom.
- Anya nincs barátom. Nem tudom ki mondta neked ezt a marhaságot de az biztos hogy egy nagy hülye.
- Szóval apád hülye.
- Apa? Apa mondta ezt? Nem is beszéltem vele már lassan egy hete!
- Egy munkatársától hallotta. 
- Biztos összekevert valakivel.
- Azt nem hiszem. Téged mindenki jól ismer.

- Ezt úgy mondtad mintha gyilkos lennék. Mintha az egész világ ismerne amiatt amit tettem. Anya szerintem jobban kérdezd ki apa munkatárást mert nekem nincs barátom és ha megbocsájtasz én megyek készülődni mert el fogok késni. 
- Menj csak.
Felrohantam az emeletre. Sírni kezdtem a fürdőbe. Még jó hogy nem voltam kisminkelve. Hogy mondhat nekem ilyet az anyám. 
- Menj csak! - mondtam undorodva a tükörképemnek.
Anyáék hozzám sem szólnak egész héten. Azt sem kérdezik meg hogy milyen jegyeim vannak. Még vacsorát sem csinálnak. Gyorsan csináltam magamnak egy kis sminket felvettem egy dögös rucit és kirohantam a házból. Nem is köszöntem. Kirohantam a buszmegállóba. Semmi kedvem sem volt emberek közé menni. Gyalog egy órára volt az iskola. Nem érdekelt hogy lekésem az első órát elindultam gyalog. 10 perc után szakadni kezdett az eső. Remegtem az idegtől. Ismét sírni kezdtem. Elmosódott a sminken. A hajam és a ruhám csurom víz volt. Megutáltam az életem. Ledobtam magamról a szabadidő felsőmet egyenesen az árokba. Egy spagettipántos felsőben fojtattam az utamat. Még mindig sírtam. Az út szélén mentem ázottan. Elbotlottam. Beleestem egy sáros pocsolyába. A jobb lábam, a hajam és a jobb oldalamon a felső tiszta sár lett. Nem hittem el hogy ez velem történik meg. Tudtam hogy Daniel minden reggel az erdőnél van. Szaladni kezdtem hogy még az első óra előtt odaérjek az erdőhöz. Beszaladtam egy kis ösvényre hogy levágjam az utat. Ezzel is időt nyerhettem. A föld tiszta víz volt és tele volt gödrökkel amik most pocsolyává változtak. Beázott a cipőm. Végre a tisztáson voltam. Ott volt Daniel és Dylen. Összeestem. Még mindig sírtam. az eső már csak kisebb szemekben hullott. Daniel és Dylen hirtelen ott termettek mellettem.
- Jesszusom Brit mi történt? - kérdezte Daniel aggódva.
- Megtámadtak? - Dylen
- Nem én csak...gyalog jöttem és... - sírni kezdtem.
- Gyere beviszünk a suliba. - mondta Daniel és megfogta a bal kezemet. Dylen odanyúlt a másik kezemért. Felállítottak. Alig bírtam a lábamon állni. Most vettem észre hogy sárga felső van rajtam amin minden egyes kosz látszik. Daniel valamit intett Dylennek amire ő elengedte a kezemet. Daniel még mindig szorosan fogta a kezemet. Lehajolt. Az egyik kezével körbeölelte a lábamat és felvett az ölébe. Dylen szorosan mellettünk jött és engem figyelt. Nem tudtam megszólalni. Annyira el akartam mondani Danielnek hogy anyám tudomást szerzett róla de nem ment. Még egy betűt sem sikerült kinyögnöm. Dylen elvette a táskámat hogy könnyítsen nekem. Mindenem elernyedt. Fáztam. amikor beértünk a suliba mindenki engem bámult. Utáltam hogy ilyen gyengén látnak de nem tehettem mást. Ha most Daniel lerak tuti összeesek. A termünk felé tartottunk. Mrs. Rosaly tanárnő észrevett minket és azonnal iderohant hogy segítsen.
- Daniel mi történt? Megverték?
- Nem. Nem verték meg. Még én sem tudom hogy mi baja van. Egyszerűen csak összeesett az úton.
- Dylen te sem csináltál semmit?
- Nem. Én Daniellel voltam.
- Értem. Brittany hozok inni ti addig fektessétek le a padra jó?
- Rendben.
Daniel odavitt a padjához és lefektetett. Dylen mellém rakta a táskámat. Az osztály kezdett megtelleni az iskola embereivel. Mrs.Rosaly mellett még egy tanárnő jelent meg. 
- Brittany van váltó ruhád?
- Nincs.
- A tesicuccod itt van?
- Nem. Épp tegnap vittem haza.
- Valaki nem tud adni neki legalább egy felsőt?
 - Én adok neki. - mondta Daniel. - Odaadom neki a felsőmet én pedig átveszem a tesipólóm.
- Rendben. Jesszusom Brittany jég hideg vagy. Menj és tusolj le az öltözőbe. Itt a kulcs. Mindenféleképpen menjen veled valaki jó?
- Én megyek vele. - Daniel.
- Daniel ez lehet nem a legjobb ötlet ő egy lány te pedig egy...
- Nyugodtan jöhet. - mondtam.
- Hát rendben ti tudjátok, de aztán nehogy valami történjen jó?
- Nyugodjon meg tanárnő. Nem lesz semmi. - Daniel
- A tanári szekrényből vehetsz ki magadnak egy törölközőt. Én addig felhívom a szüleidet.
- Ne kérem. Majd...majd én felhívom. - mondtam remegő hangon.
Leszálltam az asztalról. Daniel átkarolta a derekamat nehogy elessek. Átvette tőlem az öltöző kulcsát. Amint kifelé mentünk a nagy tömeg úgy megnyílt előttünk mintha világsztárok lennénk. Mindenki hagyott középen egy sávot hogy el tudjunk menni. Folyamatosan a földet néztem. Nem akartam hogy bárki is lásson ilyen állapotban. Végre az öltöző volt előttünk. Daniel kinyitotta az ajtót. Bementünk majd bezárta utánam az ajtót és ráfordította a kilincset.
- Daniel nagyon fázok.

- Tudod mit menj előre mindjárt viszem neked a törölközőt.
- Rendben.
Bementem a fürdőbe és levetkőztem. Beálltam az egyik zuhanyzó alá és behúztam a zuhanyfüggönyt. Magamra engedtem a meleg vizet. Libabőrös lettem. Végre kezdtem átmelegedni. Tavasz volt az idő mégis olyan volt mintha a tél kezdete lenne. Hallottam hogy Daniel bejött. Leült egy székre. Épp a sarat öblítettem ki a hajamból. 5 perc után elzártam a vizet és kihajoltam a függöny mögül. 
- Ideadnád a törölközőt? - nyújtottam ki a bal karom.
- Persze.
Daniel felém közeledett. Láttam hogy a szeme egy pillanatra megállt a csupasz vállamon. Daniel hirtelen a földre pillantott. 
- Daniel ez csak a vállam. - Elvettem a törölközőt és felakasztottam a függönyt tartó rúdra. Megfogtam Daniel kezét és a vállamra tettem. - Nyugi Daniel lazíts. Elvégre járunk nem?
- De. - mondta hatalmas mosollyal.
Visszahúztam a függönyt és megtörölköztem. Magamra csavartam a törölközőt majd kiléptem.
- Tessék! Itt a felsőm. - nyújtotta oda nekem. Még csak most vettem észre hogy Daniel félmeztelenül van. Jó, kigyúrt felsőteste volt.
- Na mi az? Meg sem ölelsz?
Ledobtam a pólót a többi ruhára majd Daniel elé léptem és megöleltem. Éreztem ahogy a vállunk összeért. Elengedtem. A törölköző még mindig rajtam volt.
- Azt hiszem felöltözöm.
- Rendben. Én addig kimegyek.
- Maradj csak.
Daniel leült egy távolabbi székre. A törölköző alatt felvettem azt amit alulra kellett. Már csak a felsőtestem volt hátra. Háttal ültem Danielnek. Ledobtam a törölközőt. A hátam csupasz volt. Valahogy éreztem rajta Daniel pillantásait. Jól eső pillantások voltak. Felvettem magamra a melltartómat. A csatjával küzdöttem.
- Várj segítek! -szólalt meg Daniel mögöttem. 
Odalépett hozzám és megfogta a melltartóm két végét. Éreztem Daniel ujjait a hátamon. Becsatolta. Felálltam és szembefordultam vele. Megöleltem majd egy puszit nyomtam az ajkára. A pólója után nyúltam. Nem tudtam megfogni mert Daniel a jobb kezem után kapott és visszahúzott magához. Megcsókolt. Ismét a póló után nyúltam most már sikeresen. Felvettem magamra. Kicsit bő volt de nem érdekelt. Annyira jó illata volt. Kimentünk az öltöző részre és Daniel magára vette a tesipólóját. Megfogtam a sáros cuccaim. Kivettem egy nejlonzacskót a szekrényből és beleraktam őket. Visszamentünk a terembe. Daniel mellé ültem le. Ránéztem Dylenre. Dylen csak rám kacsintott és visszabújt a motoros magazinjába. Féltem a délutántól. Nem lesz elég annyi hogy meg kellesz tárgyalnunk a pasi ügyet anyával még az én kis balesetem is rátesz majd egy lapáttal. Egyenlőre nem akartam ezzel foglalkozni. Most csak egy dolog érdekelt: Daniel.