A sötét erdő farkasai/18

 Végre nálam

Korán keltem mert nem tudtam aludni a gondolattól hogy ma újra látom Danielt. Felvettem a kék köntösömet és kiléptem a teraszra. A teraszom pont az erdő felé nézett. Még viszonylag sötét volt ezért is vettem észre a fák között világító szemet. A farkas akiről még nem tudtam hogy ki az beleszagolt a levegőbe majd egy lépést előre lépett. Mex volt az. Ismét visszalépet az erdőbe majd átváltozott emberré.
- Héj Brit! Ma jöhetünk hozzátok? - mondta.
- Igen de psszt...a szüleim még alszanak.
- Jah bocsi. Akkor majd 9 körül jövünk. - és ismét farkasként visszavonult az erdőbe.

Még csak fél nyolc volt. Lementem a konyhába és főztem magamnak egy kávét. Ekkor vettem csak észre hogy van kávéfőző gépünk. Tudtam hogy az sokkal jobb kávét csinál mint én ezért lefőztem magamnak még egy kávét. Istenien nézett ki. Tudtam hogy ha megiszok két kávét biztos hogy totál felpörgök ezért az én hagyományos kávémat bevittem apának aki már amúgy is készülődött.
- Apa csináltam neked kávét. - suttogtam.
- Nem kell suttognod ébren vagyok. - mondta anya.
- Köszönöm kicsim de már így is késésben vagyok, de ahogy elnézem anyádnak jól jönne egy. -gúnyolódott apa.
- Nagyon vicces kedvedben vagy drágám. - mondta anya majd megcsókolta apát. 
Valamiért utáltam nézni azt amikor smárolnak. Lehet hogy azért mert felnőttek, ki tudja. Viszont a csókjukról eszembe jutottak a srácok. Apa ki is viharzott a szobából egyenesen a garázs felé. Örültem hogy a kérdésem előtt ment el mert neki én vagyok ,, apuci kicsi lánya" és ezért véd mindenkitől. Néha kiborít ez a helyzet.
- Anya ma átjöhet egy pár haverom? - nyújtottam át a kávét.
- Pár haverod?
- Nincsenek sokan. - hazudtam.
- Rendben jöjjenek, de addig maradnak amíg én azt nem mondom hogy tűnés oké? És nem akarok meghallani semmi ellenkezést. - mondta kedvesen.
- Megígérem. - nyomtam egy puszit az arcára majd én is kirohantam a szobából. Ki is löttyent a kávém. Gyorsan feltöröltem a zoknimmal majd felrohantam az emeletre. Megittam a kávémat majd levettem magamról mindent és felöltöztem. Megcsináltam a hajam. Rápillantottam az órára. 8:47 volt. Tudtam hogy a srácok nemsokára megérkeznek mert eddig még nem volt arra példa hogy a megbeszélt időpontban jöttek volna. Mindig 10-20 perccel megelőzték azt. Valaki csengetett. Nem akartam hogy anya nyisson ajtót. Gyorsan lerohantam. Épp hogy elértem a kilincset még anya előtt.
- Brittany hidd el én is be tudom engedni a vendégeinket.
- Vendégeinket? - néztem rá nagyra nyílt szemekkel. - Ők az én vendégeim. - mondtam mosolyogva.
Újra becsöngettek.
- Nem akarod kinyitni? - kérdezte anya.
- Jah de. - mondtam majd lenyomtam a kilincset. 
9 fiú zúdult a nyakamba. Amint észrevették anyát mindenki elengedett Danielen kívül aki még mindig a derekamat karolta át. Láttam anya szemében hogy neki a ,,pár" szó nem 9 fiút jelent. A szeme Daniel kezére vándorolt. Gyengéden megböktem Daniel lábát aki azonnal vette az adást és elengedett.
- Jó napot! - mondták vigyorogva anyának. 
- Sziasztok. - válaszolt anya elég érdekesen.
- Srácok menjetek fel mindjárt megyek utánatok. - adtam ki a parancsot.
Mindenki szép sorba elindult a lépcső felé.
- Brittany azt mondtad hogy kevesen lesznek és nem gondoltam hogy mindenki fiú! - mordult rám anya valami kedves beütéssel.
- De maradhatnak ugye?
- Hát nem is tudom...főleg az a fiú aki alig akart elengedni. Ő a pasid? - kérdezte.
- Ha azt mondom igen elküldöd? - kérdeztem boci szemekkel.
- Szóval igen.
- De maradhat ugye?
- Igen ha választ tudsz adni egy nagyon fontos kérdésre.
- Tedd fel a kérdést és meglátjuk.
- Dylen és a pasid...
- Daniel- mondtam.
- Szóval...Dylen és Daniel már voltak a régi házunkban. Hogy kerültek ide?
Basszus. El is felejtettem hogy anya már látta őket. Valamit sürgősen ki kellett találnom.
- Daniel eddig is itt lakott csak nyaralóban volt a múltkor...Dylen pedig most nyaral itt. - mondtam reménykedve hogy bedől neki anya.
- Oh értem. Na jó menj amíg szét nem szedik a házat.
Nem válaszoltam csak felrohantam a szobába egyenesen Dylen elé.
- Akkora egy barom vagy Dylen. - mordultam rá.
- Most mi van?
- Mi van? Anyám tudja hogy ott laksz ahol mi laktunk. Azt mondtam hogy csak nyaralsz itt. Hogy jöttél el? Mit mondtál apádnak?
- Hupsz. - szólalt meg Dylen.
Dereck dühösen nézett a többiekre.
- Oké ki mit adott be otthon? - kérdezte Dereck.
- Nekem nem volt kinek beadni semmi dumát. - kezdte Mex.
El is felejtettem hogy Mexnek meghaltak a szülei és az intézetből szökött ki. Így fogadta be Dereck. Paul és Dereck már nagykorúak. Paul 19, Dereck pedig 20.
- Dylen hány éves vagy? - kérdeztem.
- 18. - mondta.
- Akkor lényegében már nagykorú nem? - kérdeztem.
- De...helyén van az eszed Brit. - mondta Dereck mosolyogva. 
Tudtam hogy egyre gondolunk. 
- Oké Mexen,Paulon,Dylenen és rajtam kívűl ki hány éves? - Dereck
- 18. - Daniel
- 17. - Josh
- Én is 17. - Louis
- Én már nagykorú 18. - Riley
- Hát én meg még közel sem vagyok hozzá. 16. - Bobby
- Oké szóval Daniel és Riley ti már eljöhettek szülői engedély nélkül. Bobby te meg sík hülye vagy. A nevelésem alá vettelek. - Dereck
- Jah tényleg. - kezdett el röhögni Bobby.
Nem tudtam hogy Bobby is intézetes gyerek.
- Viszont van két 17 évesünk Josh és Louis. 
- Őket is a nevelésed alá vehetnéd. - mondtam.
- Kellene hozzá a szülői engedély. - Dereck
- Egy kis pénzzel és egy utcán talált emberrel minden megoldható. - én.
- Ez remek terv de honnan találsz olyan embert aki aláveti magát egy csalásnak.
- Tudom kitől lehetne kérni segítséget.
Tovább beszélgettünk a tervünkről amíg meg nem tudtak minden részletet.
- Daniel beszélhetnénk egy kicsit? - kérdeztem a teraszra kilépve.
- Hagyjuk a szerelmeseket magukra. - lökte oldalba Mex Danielt.
- Haha mókás vagy... - mondta majd kijött mellém a teraszra bezárva maga mögött az ajtót.
Amint becsukódott az ajtó Daniel megcsókolt. A keze lassan a derekamra vándorolt ezzel közelebb húzva engem. A jobb kezem a nyakán volt a hüvelykujjam viszont az állkapcsán pihent.
- Hiányoztál. - mondta majd megölelt.
Lassan felemeltem a fejem a mellkasáról. Az ajkunk ismét összeért.
- Köhm... - hallatszott a hang lentről.
Anya volt az megzavarva a kis idill állapotunkat. mély levegőt vettem majd lekukucskáltam a teraszról. Anya a medencébe hűtötte magát. Tehát végignézte az egész csókunkat. Remek.
- Anya! - kiabáltam le a medencéhez.
- Most mi van? Ti smároltok a teraszon. Nem vihetem arrébb a medencét.
Sajnos igaza volt. Kinyitottam az ajtót és behúztam Danielt. Ekkor vettem észre hogy a függöny fel van tekerve.
- Ti végig bámultatok? - kérdeztem.
- Jah. - mondta Paul nevetve.
- Lemehetettek volna az anyámhoz.
- Miért ő is bámult? - Dylen.
- Enyhén szólva. - Daniel.
- Köszi Brit a kedves látogatást de nekünk mennünk kell. - Dereck.
- Most csak viccelsz ugye? Alig voltatok itt egy fél órát. - mondtam elég komolyan.
- Majd máskor is átjövünk hosszabb időre de még vár a kötelesség.
- Megígéred?
- Megígérem. Na nyomás! - adta ki a parancsot Dereck a többieknek.
Mindenki elindult lefele. Daniel ismét átkarolt és megcsókolt.
- Daniel told le a segged és menjünk! - Louis.
Daniel lassan eltávolodott tőlem majd elindult lefele. Én is vele tartottam. Az ajtónál ismét mindenki a nyakamba borult.
- Jaj Brittany kedvesem vigyázz magadra! - gúnyolódott Dylen egy hülye hangnemen.
- Marha vicces vagy.
Mindenki kilépett. Daniel egy gyors puszit nyomott a számra majd beszaladtak az erdőbe. Felmentem a szobámba magamra húztam a bikinimet majd bementem anyához.
- Elmentek a srácok? - kérdezte.
- Igen.
A nap nagy részét a medencébe töltöttük és ,,anya lánya partyt" csináltunk. Megkértem hogy apának szép lassan adja be a dolgot hogy ma 9 srác volt nálunk köztük a pasim is, de tudtam hogy nem fogja körözgetni a témát és mindent szép lassan beadagolni neki. Valahogy úgy fogja beadni hogy ,, képzeld ma a lányunknál 9 srác volt". Fogalmam sincs mit fog hozzá szólni de ahogy ismerem nem fog repdesni az örömtől.

A sötét erdő farkasai/17

 A megérkezés

Fényeket láttam. Nem bírtam kinyitni a szemem ezért tapogatózni kezdtem. Valami nagy volt mellettem ami tiszta szőr volt. Nem tudtam hogy mi lehet az ezért kinyitottam a szemem. Daniel volt mellettem a farkas bőrében. Az erdőben voltunk de nem tudom melyik részén. Daniel szeme csillogott. Tudtam hogy most már lenyugodott. Megfordultam és megvizsgáltam a helyet. Egy föld alatti üregben voltunk ami elszáradt növényekkel volt kibélelve. 
- Hol vagyunk? - kérdeztem meglepődve.
Tudtam hogy Daniel nem fog válaszolni mivel farkas. Négykézlábra álltam és kimásztam az üregből. Daniel jött utánam. Amikor kiértünk egy virágos réten találtam magam amit fák ezrei határoltak. Gyönyörű volt. Nem értettem hogy Daniel miért nem akar visszaváltozni. Zajra lettem figyelmes. Daniel odajött mellém és a kezembe temette a fejét. Imádtam amikor ezt csinálja. Ilyenkor jobban hasonlított egy kutyára mint egy farkasra. Simogatni kezdtem. 9 farkas bukkant elő. Dereckék voltak azok. Paul vonyított egyet. Daniel gyengén megragadta a kezem és húzni kezdte. tudtam hogy ez azt jelenti hogy kövessem. 5 perc séta után a réten voltunk. Itt volt mindenki farkasként. Daniel elengedte a kezem, ránézett a falka tagjaira majd berohantak az erdőbe. Senki sem nézett vissza. Egyedül álltam a réten. Nem értettem hogy miért csinálják ezt. Elindultam hazafelé. Amikor beértem anya rögtön elém szaladt. Szépen átbeszéltük a dolgokat és most már biztos hogy költözünk. Elmegyünk innen és Danielt meg a falka többi tagját nem látom többé.

*7 órával később*

Megérkeztünk. A ház gyönyörű volt. Emeletes ház volt medencével és hatalmas ablakokkal. A régi házunkhoz képest ez egy villa. Olyan volt mintha álmodnék. A ház és a hely tényleg gyönyörű volt de mégsem tudtam neki örülni. Nagyon hiányzott Daniel és az a gondolat hogy sohasem látom többet szinte megölt. Folyton a telefonomat nézegettem várva egy sms-re de semmi. Próbáltam felhívni de ki volt kapcsolva. Úgy éreztem mintha kizárt volna az életéből örökre. Hülyén éreztem magam. El sem tudtam tőle köszönni mert utoljára farkasalakban volt. Még egy sziát sem mondhattam neki. Még az utolsó csók sem törtét meg. Boldog akartam lenni de nem nagyon ment. A hangulatomat ráfogtam arra hogy fáradt vagyok ezért felmentem kipakoltam majd ledőltem aludni.

*4 nappal később*

Elszántam magam hogy végre bemegyek a városközpontba és szerzek barátokat. Felvettem egy csinos ruhát majd elindultam. Gyalog mentem. Olyan volt mintha a rétre tartanék de sajnos nem oda mentem. Bármit megadnék ha most láthatnám Danielt. Nem vágytam semmi másra csak hogy újra Daniel karjában legyek. Szerencsére közel van hozzánk a városközpont így hamar megérkeztem. Boltok ezrei sorakoztak egymás mellett. Itt elől nem volt semmi ami érdekelne. Pékség, húsbolt, zöldséges, játékbolt stb. Végre megpillantottam egy könyvesboltot. Azonnal bementem.

- Szia segíthetek? - fordult felém egy fiatal szőke srác.

- Szia. Igen köszi. Farkasokkal kapcsolatos könyvek érdekelnének.

- Ott van középen a tiniregények mellett.

- Köszi. - mosolyogtam kedvesen.

A polc felé indultam. Rengeteg könyv volt a farkasokról. Az egyik borítóján Paulhoz hasonló farkas volt. Megdobbant a szívem.

- Úgy látom te is farkasbolond vagy. - szólt hozzám egy vörös hajú csajszi.

- Igen az vagyok.

- Rosali vagyok de szólíts csak Rosenak.

- Oké. Én meg Brittany vagyok.

- Amúgy én a helyedben ezt a könyvet választanám kicsit drága de ebbe benne van minden amit akarsz. - mutatott egy nagy barna könyvre.

- Köszi akkor megyek is.

- Nincs mit remélem még összefutunk. Oh...tényleg új vagy itt?

- Igen.

- Ha gondolod körbevezethetlek a városban.

- Az klassz lenne.

- Oké akkor menj fizesd ki a könyvet és menjünk.

Beálltam a pénztárhoz senki sem volt előttem. A srác óvatosan elvette a könyvet. Épp beírta az árát amikor megláttam Derecket a kirakat előtt. Nem foglalkoztam a könyvvel csak kirohantam. Egyenesen Dereck nyakába ugrottam. Dereck óvatosan átkarolt.

- Hol van Daniel? - kérdeztem izgatottan egy hatalmas mosollyal.

- A hátad mögött.

Gyorsan megfordultam. Daniel karjaiban találtam magam. Nem érdekelt hogy hányan néznek. Megcsókoltam Danielt. 

- Brittany sajnálom hogy nem tudtam elköszönni de fel kellett készülni a hosszú útra. Át kellett állítanunk a testünket. És ha visszaváltoztam volna újból kellett volna kezdenem. - Daniel

- Farkasként jöttetek idáig?

- Psszt...kicsit halkabban ha lehet. - Dereck.

- Mindenki itt van?

- Igen.

- Helló csajszi! - ordibálták szinkronban majd mind a nyolcan átöleltek.

- Annyira hiányoztatok.

- Te is nekünk.

- És milyen a ház? - Dylen.

- Nagyon király. Holnap gyertek el.

- Mind a tízen? - Dereck

- Igen...oh és ami még jobb van egy hatalmas erdő a házunk mögött.

- Csúcs. - Paul.

- Héj kell a könyv vagy nem? - hajolt ki a szőke srác az ajtóból.

- Nem köszi és bocsi.

- A vörös csaj azt kérdezi hogy mutassa be neked a várost? - hajolt ki ismét a srác.

- Majd máskor. Neki is bocsi.

Rose beállt a kirakatba és hevesen integetni kezdett. Mindenki integetett neki. Ez az egész dolog kezdett még jobban álommá hasonlítani. Itt vannak mind a tízen, luxusházunk van és lett egy barátnőm is. Ez tiszta király.

- Figyelj Brit elmegyünk veled a házatokig de nem megyünk be. Ma még nem. Először felderítjük az erdőt megjelöljük a területünket és ásunk néhány gödröt. - Dereck.

- Ohh ne már. - Paul.

- Jujj ember mákod van hogy nem vagy farkas mert most Dereck széttépne. - Daniel.

- Abban biztos lehetsz. Na jó húzzunk mert még rengeteg munka vár ránk.

Szép lassan hazasétáltunk. A srácok végig hülyéskedték az egész utat. Én Daniellel egy kicsit lemaradva hátul mentem. Annyira jó volt érezni az illatát. Nem is tudom mi lett volna velem ha nem jönnek. Megérkeztünk a házunkhoz. Elbúcsúztam Danieltől egy hosszú csókkal. Igazából nem én akartam hogy vége legyen hanem Dylen. Megfogta Daniel karját majd elhúzta. Mind a ketten integettek aztán egy hirtelen ugrással farkasként már az erdőben is voltak. Beléptem a házba.

- Úgy látom jót tett neked ez a kis városnézés. Végre boldog vagy. - anya.

- Igen szereztem egy barátnőt és megtaláltam a könyvesboltot.

- Akkor jól érezted magad ugye?

- Igen nagyon jól. Imádom ezt a helyet.

Felugráltam a szobámba, megfürödtem majd lefeküdtem. Végre a mai nap boldogan alszom el.

A sötét erdő farkasai/16

 A fájdalmas hír

A mai nap végre jól keltem fel. Tudtam hogy ma nem ordibálnak velem és azt is tudtam hogy nincs suli. Felkeltem. Boldog voltam. Felvettem egy köntöst és lementem.
- Szia kincsem jól aludtál? - anya
- Igen köszi. Mit csinálsz? - kérdeztem a konyha felé nézve.
- Főzök.
- Óhh... és mit?

- Gofrit csinálok pudinggal.
- Szuper.
- De jön át valaki reggelire.
- Ki? - kérdeztem meglepődve.
- Nagyon fogod kedvelni. Apád egyik munkatársa jön át a fiával úgyhogy öltözz át.
- Rendben. - mondtam unottan.
Felmentem és felöltöztem. Megfésültem a hajam és kisminkeltem magam. Csöngettek. Lerohantam. Anya a bejáratnál állt. Kinyitotta az ajtót!
- Jézusom Dylen! - ugrottam a nyakába.
- Szia csajszi mizu?
- Ti ismeritek egymást? - apa.
- Persze...osztálytársak vagyunk.
- Remélem David nem baj hogy elhoztuk Dylen egyik barátját is ?! - mondta Eric, Dylen apja apának.
- Dehogy! - apa
- Úgyis sokat főztem. - anya
- Haver gyere! - szólt ki Dylen.
Amikor belépett a srác a szám elé kaptam a kezem.
- Brit valami baj van?- anya
- Nem semmi baj.
- Mr. és Mrs. Homwett ő itt Daniel Roth.
- Szia Daniel. Na gyertek menjünk beljebb. - anya
Bementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz. Daniellel szembe ültem le. Olyan pillantást vetettem rá hogy még én is megijedtem volna tőle. Daniel azt suttogta hogy nyugi. Anya kihozta a gofrikat. Nagyon jól néztek ki. Elvettem kettőt. Amikor a reggeli végéhez értünk Eric elkezdett kutatni a táskájában.
- Tessék David itt vannak a repülőjegyek.
Daniel félrenyelt és köhögni kezdett.
- Milyen repülőjegyek? - kérdeztem.
- Elnézést. - állt fel Daniel. - Elmehetnék a wc-re?
- Persze gyere megmutatom. - mondtam gyorsan felpattanva.
Daniel mellém sétált majd elindultunk a fürdő felé. Az emeletre vezettem fel az én fürdőmbe. Amikor beértünk bezártam az ajtót és ráfordítottam a kulcsot.
- Mit keresel itt? A szüleim bármelyik perc...
Nem tudtam elmondani a mondatot mert Daniel magához ragadott és megcsókolt.
- Nem is mondtad hogy elutaztok! 
- Én sem tudtam. Engem is ugyanúgy meglepett mint téged.
- Valamit meg kell tudnod rólam.
- Daniel megrémisztesz...ugye...ugye nem csaltál meg?
- Dehogy. Gyere el ma este a rétre jó?
- Jó csak menjünk le mert már régóta itt vagyunk.
Még egy gyors csók következett majd lementünk. Anya fagylaltot hozott. Visszaültünk az asztalhoz. Daniel és az én lábam összeért.
- Szóval apa milyen repülőjegyek? - kérdeztem
- Hát tudod én és anyád ajándékba vettük neked a repülőjegyet a szülinapodra ami igaz hogy nyáron lesz de a jegy nem várhat.
- Ez klassz! És hova megyünk?
- Sydney-be.
Anya szétosztotta a fagyikat.
- Köszönöm. - mondta Daniel.
Amikor befejeztünk mindent anya lassan az ajtó felé kísérte a vendégeket. Apa még egyszer megköszönte a jegyeket. Most jött a szokásos búcsúzkodás és a megszokott mondatok ,, köszönök mindent" ; ,, nagyon finom volt a reggeli" stb. Amikor mindenki elment visszamentünk a házba.
- Anya! Megosztanátok velem is a terveteket a kirándulásról?
- Persze csak várjuk meg apádat.
- Felőlem várjuk. -huppantam le a kanapéra.
10 perc után apa végre megjelent a nappaliba. Leültek elém. Furcsán bámultak rám.
- Megijeszt ahogy bámultok rám! Valami rossz történt?
- A repülőjegyek Sydney-be szólnak. - anya
- Tudom már mondtátok.
- Hagy fejezzem be. Szóval azért repülünk Sydney-be mert apád új állást kapott.
- Mi? Ti...ti hazudtatok? - könnyek kezdtek gyűlni a szememben. -  És erről miért csak most szóltok? Én nem megyek innen sehova! - pattantam föl.
- Már szóltunk az iskolának is hogy elköltözünk. - apa
- Tehát ezért voltatok velem kedvesek? Hogy is hihettem nektek! Tudjátok mit? Menjetek! Én biztos hogy maradok. - mondtam a könnyeimmel küszködve.
Kirohantam az ajtón.
- Brittany! - kiáltott utánam apa.

Visszanéztem és anya szájáról leolvastam azt a mondatot hogy hagyd majd visszajön. Elkezdtem szaladni az utcán. A rét felé tartottam. Amikor megérkeztem a kis ösvényhez megláttam Daniel és Dylen porschéjét. Lefordultam az ösvényre. Amikor kiértem a rétre 6 farkas játszott 2 pedig őrködött. Láttam hogy Daniel a játszók között van. Megpróbáltam közelebb menni de nem ment. A lábam feladta. Összeestem. Hirtelen minden farkas tekintete rám szegeződött. Daniel rögtön odarohant hozzám nyomában a többiekkel. Visszaváltoztak. Mindenki engem bámult de én csak sírtam. Nagy nehezen felszedtem magam a földről és Daniel nyakába borultam.A könnyeim folyamatosan kiszöktek a szememből.
- Srácok magunkra hagynátok egy pár percre? - kérleltem őket.
Mindenki visszament a ,,küzdőtérre".
- Brit mi történt? - kérdezte Daniel aggódva.
- Sydney...az utazás...
- Tudom hogy mentek nyaralni de mi ezzel a gond?
- Az hogy nem nyaralni megyünk.
- Mi? Hazudsz. Mond hogy hazudsz.
- Bárcsak hazudnék. Daniel én annyira sajnálom. Én sem tudtam hogy apa új állást kapott. 
Daniel láthatólag ideges lett. A szeme égett a dühtől. Daniel karja elengedtek. 
- Hova mész? Daniel! - ordibáltam utána.
Daniel nem válaszolt csak átváltozott majd berohant az erdőbe. Dylen odaszaladt hozzám.
- Brittany jól vagy? Mi történt?
A könnyeim ismét elkezdtek zuhogni. Nem tudtam Dylennek válaszolni csak fájdalmasan elkezdtem nemet bólogatni majd elkezdtem bőgni. Dylen átkarolt.
- Gyere állj fel! - Dylen
Nagy nehezen lábra álltam. Dylen odavezetett a többiekhez de a keze szorosan a derekamat fogta.
- Sydney-be nem nyaralni megyünk...hanem oda fogunk költözni. - nyögtem ki nehezen.
Erre a mondatomra Dereck, Paul és Riley farkassá változtak majd berohantak az erdőbe. Fogalmam sem volt róla hogy mit mondtam vagy mit tettem. Egyedül csak annyiba voltam biztos hogy a kezeim gyengülnek majd pár perc után nem láttam semmit csak sötétséget.

A sötét erdő farkasai/15

 A harapás

Amikor felkeltem Daniel nem volt az ágyban. Megijedtem. Gyorsan kirohantam. Észrevettem hogy a tegnapi ruhámba aludtam el. Átnéztem Daniel szekrényét. Magamra kaptam az egyik melegítőjét. Picit nagy volt de nem érdekelt. Berohantam a konyhába. Nem volt ott senki. A fürdőben sem találtam Danielt. Kiszaladtam az ajtón és elkezdtem kiabálni Daniel nevét. Egy farkas szaladt elém. Nem Daniel volt az. A farkas átváltozott.
- Ryan?
- Igen. Ryan Cortny személyesen.
- Jesszusom mit keresel itt? Várj te is...
- Igen én is vérfarkas vagyok, de mesélj te. Mit keresel itt?
- Daniellel vagyok itt. Nem láttad?
- Daniel? Daniel Roth?
- Igen. Miért?
Ryan a földre köpött. Meglepődtem a reakcióján. Ryan egy régi barátom volt. Óvodás korom óta ismertem őt de sosem láttam még ilyennek. Igazából nagyon jó fej de most nem tudtam kijönni belőle. A gondolataimat Ryan mondata törte meg:
- Tudod te kivel kavarsz egyáltalán? Ő egy szemétláda!
- Hogy beszélhetsz így róla?
- Az egy szemét.
- Nálad nem jobban.
- Ki akarsz kezdeni velem? 
Ryan közeledni kezdett. Meghátráltam. 
- Ne közelíts!
- Miért akkor mi lesz?
- Hívom Danielt!
- Azt kétlem.
- Mit tettél vele?
- Én semmit. Legalábbis vele nem. Beleesett egy verembe. Kettesben maradtunk.
- Te szemét!
Ryan átváltozott és letepert a földre. Az egyik mancsa az arcomon volt a másik pedig a vállamon. Hirtelen kilenc farkas ugrott ki a bokorból. A falkám! Az én falkám! Köztük volt Daniel is. Három farkas rátámadt Ryanre. Leszedték rólam. Daniel odaszaladt hozzám. Visszaváltozott. Az összes farkas visszaváltozott. Hárman fogták Ryant.
- Mi a szart csináltál vele? - ment közelebb Daniel Ryanhez. A hasába bokszolt.
- Áhhh... - Ryan.
- Majdnem megölted! Te rohadék szemétláda!
Ryan kiszabadult a szorítások közül. Nekem jött. Felestem. Ryan farkas lett. Megragadta a lábamat. Elkezdte ráncigálni a nadrágomat. Visítottam. Nagyon fájt. Olykor olykor mélyebben is belefúródott a foga a lábamba. Daniel átváltozott és nekiugrott Ryannek. A földre teperte. Elkúsztam a ház mellé. Mex, Dylen, Dereck és Paul Ryanre vetették magukat. Daniel letépte a fejét. Nem bírtam nézni. A szemem előtt ölték meg az egyik régi barátomat. Észrevettem hogy elszakadt a nadrágom. Megláttam a lábamon a sebet. Gyorsan rátettem a kezem. Daniel visszaváltozott és odaszaladt hozzám. 
- Megharapott?
- Csak egy kicsit.
Daniel levette a kezemet a sebről. Odahívta magához Mexet és Pault.
- Fogjátok le. - mondta.
- Mi?
Mex és Paul megragadta a kezemet. Daniel a száját rátapasztotta a sebre. Elkezdte szívni. Nagyon fájt , de a végén már enyhült.
- Kijött a méreg?- Mex.
- Milyen méreg Daniel?
- Igen kijött. - Daniel. 
- Daniel kérdeztem valamit. Milyen méreg?
- Ryan megharapott. Farkassá is változhattál volna ha nem szívom ki a mérget.
- Miért tetted ezt? Egy lehettem volna közületek. Miért nem hagytad? - lökdöstem.
- Mert farkasnak lenni nem olyan egyszerű mint amilyennek hiszed. Nem lehetsz ideges, nem ordibálhatsz mert átváltozol.
- Kibírom.
- Tudod milyen feszültség van köztetek a szüleiddel. Ha megtudnák hogy mi vagy biztos hogy laboratóriumba vinnének vagy kidobnának az útra. Velem ezt tették.
- Kidobtak?
- Nem csak őt. - Mex. - Minket is. 
- Mindenkit. Akik ebben a falkában vannak őket kidobták az utcára. Legelőször engem. Aztán én folyamatosan fogadtam be azokat akiket kidobtak. Sajnos egyre több vérfarkas született. Egy idő után nem tudtam több farkast befogadni. Kevés lett volna az a terület ami akkor rendelkezésünkre állt. Nem tudtunk volna vadászni, vagy ha tudtunk volna akkor is csak a falka felének jutott volna eleség. Eleinte 15-en voltunk csak sokunkat megöltek ezért maradtunk kilencen. Aki farkas azt sajnos túl sok veszély fenyegeti. Daniel ezért nem akarta hogy farkas légy. - Dereck
- Tehát a farkaslétnek nincsenek előnyei? - én
- De vannak. Jobb lesz a hallásod, a látásod. Meg tudod magad védeni. Erősebb leszel minden embernél.
- Értem.
- Szerencséd van Brit hogy sokáig alszol mert így nem láttad a táplálkozásunkat.- Bobby
- Tényleg ti mit esztek?
- Hát hogy is mondjam... - Bobby
- Na állítsd le magad kölyök. - veregette meg Paul Bobby hátát. - Azt eszünk mint minden más farkas. Nyulat, őzet, szarvast...
- Oké. Oké. Felfogtam.
Mindenki nevetni kezdett.
- Óh tényleg. Riley elment a boltba és hozott neked kaját. Ott van a konyhába. - Daniel
- Rendben köszi. Tényleg hány óra van?
- 14 körül.
- 14? Jesszusom haza kellene mennem.
- Hova? - Dereck
- Dereck pofa be. - Daniel
- Semmi baj Daniel. Hagyd. Igaza van. Ugye Ryan testét elviszitek?
- Dylen, Mex gyerünk!- adta ki az utasítást Dereck.
- Köszi. Még egy kérdés és tényleg megyek enni.
- Na hagy halljuk. - Paul.
- Ha emberek is vagytok akkor miért nyulakat esztek?
- Mivel az időnk nagy részét az erdőben töltjük így egyszerűbb vadászni mint minden nap boltba járni , és ez pedig nem kerül pénzbe se. - Paul
- Meg így lemozogjuk a felesleges energiánkat. - jött vissza Mex a kezét törölve.

- Na húzás enni. - Louis
- Jaj de jó memóriád van. - mondtam.
Bementem a házba majd onnan a konyhába. Az asztalon volt egy pár kifli. Annyira jó illata volt. Kinyitottam a hűtőt és elővettem a vajat. Megkentem két kiflit és megettem. Elmosogattam. Bementem a szobámba. Felöltöztem az én ruhámba. Nem akartam visszamenni. A ma délelőtt annyira jó volt. Felvettem a táskámat. Kimentem.
- Óh így kicsit másképpen mutatsz Brit! - Louis
- Fordulj csak meg! - mondta Josh és a kezem után nyúlt.
- Vedd le róla a kezed! - Daniel
Josh nem törődött Daniel mondatával csak megfogta a kezemet. Nem pánikoltam be mert tudtam hogy csak hülyül. Úgy tűnik Danielnek ez nem esett le. Farkassá változott és vicsorogva nekiugrott Joshnak. Nem ért hozzá csak megijesztette.
- Nyugi haver. Csak szórakozok.

Daniel visszaváltozott.
- Szórakozz csak ne vele. - karolta át Daniel a derekamat.
- Daniel nyugi. - súgtam a fülébe majd egy puszit adtam az arcára.
- Indulhatunk? - kérdezte.
Mély levegőt vettem. - Induljunk. Sziasztok srácok!
- Hellóka! - Louis és Mex
- Szia Brit! - Dereck, Paul és Bobby.
- Mikor jössz megint? - Dylen
- Holnap. Suli után. - kiabáltam vissza.
Daniellel elindultunk az ösvényen. Az út szélén egy porsche állt.
- Ez a tied?
- Nem csak az enyém. Dylennel közösen vettük. Eddig nem volt rá szükség.
- Gyönyörű.
- Szállj be!- utasított Daniel kedvesen.
Beültem. Annyira jó volt benne ülni pedig még el sem indultunk. Sosem ültem még porschéban. Elindultunk. Hamar odaértünk az utcánk végéhez. Daniel megállt az út szélére.
- Felvigyelek?
- Nem kell köszi.
Odahajoltam Danielhez és megcsókoltam. Hosszú csók volt. 
- Most már tényleg mennem kell. - szakítottam félbe mindent.
- Holnap jöjjek érted?
- Nem kell. Majd bebuszozok.
Még egy gyors csók következett majd kiszálltam. Elindultam az utcán felfelé. Nem néztem hátra. Utáltam azt nézni amikor Daniel elmegy. A házunk előtt jártam. Benyitottam. Anya zokogva szaladt elém a nyomában apával.
- Jaj Brittany úgy sajnálok mindent. Kérlek ne haragudj. Nem tudtam mit beszélek. Mondd hogy megbocsátasz. 
Anya még sosem mondott ilyet nekem. Tudtam hogy tényleg komolyan megbánta a dolgokat.
- Persze.
- Jaj kincsem. - ölelt meg anya még mindig zokogva.
- Anya nincs semmi bajom. Jól vagyok.
- Tudom csak annyira megijedtünk mivel felhívott az iskola igazgatója hogy nem vagy suliba.
Az iskola teljesen kiment a fejemből.
- Kapok rá igazolást ugye? - mondtam ártatlanul bociszemekkel.
- Igen de csak akkor ha megígéred hogy többet nem lógsz el.
- Megígérem ha ti is megígéritek hogy többé nem ordibáltok velem.
- Megígérjük! - jött szinkronban.
Nagy családi ölelés következett. Beljebb mentünk a házba. A vacsora tálalva volt. Sose gondoltam volna hogy egyszer megélem ezt a napot. Többször is el fogok szökni. Úgy látszik kibékítem vele az egész családot. Na jó csak hülyülök. Gyorsan felmentem a szobámba leraktam a táskámat és megírtam Danielnek hogy minden rendben van. Lementem. Anya valami újdonságot csinált mert nem jöttem rá hogy mi az. Leültem. Megvacsoráztunk. Vacsi után leültünk a kanapéra és megnéztünk egy filmet. Nem gondoltam volna hogy ez a nap ilyen jól fog telni. A filmben egy hatalmas erdő volt. Rögtön a farkasok jutottak az eszembe. A farkasokról pedig Danielék. A gondolataim a filmről a vérfarkasokra terelődött. Annyi kérdés cikázott még a fejemben róluk kapcsolatban. Amikor vége lett a filmnek felmentem és megfürödtem. Este az ágyban újra átgondoltam a mai napot. Nem jutottam túl sok mindenre mert elaludtam. Azt viszont tudtam hogy a mai napot még meg kellesz ismételnem egy párszor.

A sötét erdő farkasai/14

Ezt nem hiszem el

Elisszel elindultunk hazafelé. Az ajtó előtt megálltam.
- Készülj fel a legrosszabbra.
- Oké.
Benyitottam. Anya irtó dühösen jött oda hozzánk. Meglátta de a haragja nem csitult. 

- Mit képzelsz te magadról! -vágott pofon anya.
- Áhh... - visítottam. Az arcom nagyon égett.
- Azt hiszed te engem minden nap át fogsz verni? Hogy hazudsz nekem bármikor amikor meglátsz? Hát kislányom rosszul hiszed. Mit képzelsz te magadról? Szerinted ki vagy te ebben a családban? Elmondom. Semmi. Érted semmi sem vagy.
Kicsordult a könnyem. Elis a háttérben volt meghúzódva csöndben. A kezét a szájára tapasztotta. Anya odalépett hozzám. Megragadta a karomat. Nagyon fájt ahogy tartott. A körmei belemélyedtek a bőrömbe. A fogása egyre erősödött.
- Ez fáj! - ordítottam sírva.
- Válaszolj!
Rájöttem hogy lemaradtam egy kérdésről.
- Mire? Mire válaszoljak? Ha annyira egy nagy semmi vagyok akkor miért számít az hogy én mit gondolok. Bármikor amikor itthon vagy te folyton csak ordibálsz velem. Nem tűnt még fel? Nem érdekelnek téged a jegyeim, nem érdekel hogy hogy érzem magam még az sem érdekel téged hogy milyen ruhába megyek iskolába.
- Brittany most hagyd abba. Velem így nem beszélhetsz világos? - ordította anya a képembe.
- Miért? Fáj az igazság?
Egy újabb pofon érkezett ugyanoda mint a másik csak most a szememet is érte. Annyira erős ütés volt hogy nekiestem a falnak. Nem akartam összeesni hogy lássa erős vagyok és bármennyire is ordibál nem hatódok meg.
- Elis... menj haza. - mondtam.
Elis csak bólintott és kirohant az ajtón. Sajnáltam szegényt amiért ezt látta.
- Takarodj fel a szobádba!
- Nem! 
- Azt mondtam takarodj!
Anya elengedte a bal kezemet. A jobb kezemtől fogva rángatott fel a lépcsőn. Bőgtem.
- Ne! Áhh... kérlek! Ne! Ez fáj!
Anya belökött a szobámba és rám zárta az ajtót. Elkezdtem verni. Igazából azt se tudtam hogy miért szidott le. Nem is érdekelt. Belenéztem a tükörbe az ütés helye és ahol megszorított véraláfutásos lett. Nagyon fájt és égett. Tudtam hogy nem fog elmúlni a suliig. Holnap már hétfő. Este anya bejött és elküldött fürdeni. Nem akartam menni ezért megint a kezemnél fogva ráncigált. Amikor belökött a fürdőbe ismét bezárta az ajtót. Azt mondta 10 percem van a fürdésre. Ha nem leszek kész vizesen fog kirángatni a kádból. Gyorsan megfürödtem hogy legalább ennyi rángatózástól megkíméljem magam. A meleg víz iszonyúan csípte a sebeimet. Azokat a sebeket amiket anya okozott a körmével. A véraláfutások még mindig nagyon erősen látszottak. Gyorsan magamra csavartam a törölközőt és kiléptem. Anya betolt a szobámba. Rám zárta az ajtót. Azt mondta hogy reggel ő korábban fog felkelni mint én ezért majd kinyitja hogy el tudjak készülni a suliba. Felvettem Daniel piros pólóját. Mélyen beleszagoltam. Egy picit még érződött rajta Daniel saját illata. Elaludtam. Reggel amikor keltett az órám már nyitva volt az ajtóm. Gyorsan elkészültem hogy minél hamarabb eltűnjek innen. Ez a hely nem az otthonom volt hanem a börtönöm. A fél órával korábbi busszal mentem. Egyenesen az erdő felé tartottam. Daniel ott várt. Odamentem hozzá. Megcsókolt. Amikor elhúzta a fejét észrevette az ütés nyomát.
- Mi ez?
- Semmi.
- Megvertek ugye?
- Nem. 
- És ez mi? - húzta fel a karomon a pólót.
- Semmiség.
- Brittany el kell mondanod. Kérlek.
- Jó tenyleg megvertek.
- Tudtam.
- Ki volt az?
- Az anyám.
- Mi? Téged megvert az anyád?
- Valamiért nagyon kiakadt rám. Hazahívott a parkból. Elis is jött velem. Amikor megérkeztem közölte velem hogy én egy senki vagyok a családban és hogy mit képzelek magamról.
- Ma nem mehetsz haza érted?
- Tényleg és hol aludjak a híd alatt?
- Nem. Majd alszol nálam.
- És anyám? Mit mondjak neki?
- Semmit. Majd elgondolkozik azon hogy mit csinált. A házamat úgysem találja meg senki.
- Rendben de csak egy éjszaka. 
- Tudod mit. Hagyjuk ki a mai sulit. Most azonnal megyünk hozzánk. Kövess.
Daniel farkassá változott. Bementünk az erdőbe. A kezemet végig Daniel hátán tartottam. Belemélyesztettem a kezemet a szőrébe. Az erdő vége felé mentünk. Daniel megállt és körbeszaglászott. Amikor nem érzett semmi veszélyt tovább mentünk. Egy faház állt ott. Daniel visszaváltozott. Bementünk. Gyönyörű volt. Három szobából és egy folyosóból állt. 
- Na szóval jobbra van a fürdőszoba, balra a konyha itt előttünk pedig a hálószoba.
- Tetszik. Nagyon tetszik.
- Nem valami nagy de ketten elférünk benne.
- Szerintem nagyon otthonos. Nem vagy fáradt?
-  Egy picit.
- Akkor pihenhetnénk. Én bent várlak. - mondtam.

Láttam hogy Danielnek nem kell túl sokat gondolkodni hogy utánam jöjjön-e vagy nem. Bementem. Az ágy jobb oldalt volt. A háta mögött volt egy asztali lámpa. Nagyon tetszett. Én rövidnadrágban voltam és egy fehér rövid ujjú felsőben. Bebújtam az ágyba. Daniel fél pucéran jött be. Egy piros térdnadrág volt most rajta. Átöltözött állapítottam meg. Ő is bemászott az ágyba. Szorosan mellé bújtam. A lábamat átraktam az ő lábán. annyira élveztem hogy kettesben vagyunk.
- Most nem zavarhat senki. - mondta és megpuszilta a nyakamat.
- Még a falkád sem?
- Ők sem. 
Daniel még közelebb húzott magához és megcsókolt. A keze szorosan a derekamon volt. Az ujjai óvatosan vándoroltak fel a hátamon. Még mindig csókolt. Daniel a hátára dőlt. Folyamatosan dőltem vele én is. A csókunknak még mindig nem volt vége. Ha egyszer-egyszer meg is álltunk utána minden kezdődött előröl. Annyira jó volt. Bal kezemmel a hajába túrtam majd átöleltem a nyakát. A bal lábam az ő két lába között volt. A keze még mindig szorosan engem ölelt. Annyira élveztem. Pár perc múlva az ajkunk eltávolodott egymásétól. Daniel keze ellazult. A fejemet a mellkasára tettem és betakaróztam. Elaludtunk. A bal kezem a derekán volt. Olyan volt ez az egész mint egy álom. Bárcsak sosem kellene felkelnem.