A sötét erdő farkasai/17

 A megérkezés

Fényeket láttam. Nem bírtam kinyitni a szemem ezért tapogatózni kezdtem. Valami nagy volt mellettem ami tiszta szőr volt. Nem tudtam hogy mi lehet az ezért kinyitottam a szemem. Daniel volt mellettem a farkas bőrében. Az erdőben voltunk de nem tudom melyik részén. Daniel szeme csillogott. Tudtam hogy most már lenyugodott. Megfordultam és megvizsgáltam a helyet. Egy föld alatti üregben voltunk ami elszáradt növényekkel volt kibélelve. 
- Hol vagyunk? - kérdeztem meglepődve.
Tudtam hogy Daniel nem fog válaszolni mivel farkas. Négykézlábra álltam és kimásztam az üregből. Daniel jött utánam. Amikor kiértünk egy virágos réten találtam magam amit fák ezrei határoltak. Gyönyörű volt. Nem értettem hogy Daniel miért nem akar visszaváltozni. Zajra lettem figyelmes. Daniel odajött mellém és a kezembe temette a fejét. Imádtam amikor ezt csinálja. Ilyenkor jobban hasonlított egy kutyára mint egy farkasra. Simogatni kezdtem. 9 farkas bukkant elő. Dereckék voltak azok. Paul vonyított egyet. Daniel gyengén megragadta a kezem és húzni kezdte. tudtam hogy ez azt jelenti hogy kövessem. 5 perc séta után a réten voltunk. Itt volt mindenki farkasként. Daniel elengedte a kezem, ránézett a falka tagjaira majd berohantak az erdőbe. Senki sem nézett vissza. Egyedül álltam a réten. Nem értettem hogy miért csinálják ezt. Elindultam hazafelé. Amikor beértem anya rögtön elém szaladt. Szépen átbeszéltük a dolgokat és most már biztos hogy költözünk. Elmegyünk innen és Danielt meg a falka többi tagját nem látom többé.

*7 órával később*

Megérkeztünk. A ház gyönyörű volt. Emeletes ház volt medencével és hatalmas ablakokkal. A régi házunkhoz képest ez egy villa. Olyan volt mintha álmodnék. A ház és a hely tényleg gyönyörű volt de mégsem tudtam neki örülni. Nagyon hiányzott Daniel és az a gondolat hogy sohasem látom többet szinte megölt. Folyton a telefonomat nézegettem várva egy sms-re de semmi. Próbáltam felhívni de ki volt kapcsolva. Úgy éreztem mintha kizárt volna az életéből örökre. Hülyén éreztem magam. El sem tudtam tőle köszönni mert utoljára farkasalakban volt. Még egy sziát sem mondhattam neki. Még az utolsó csók sem törtét meg. Boldog akartam lenni de nem nagyon ment. A hangulatomat ráfogtam arra hogy fáradt vagyok ezért felmentem kipakoltam majd ledőltem aludni.

*4 nappal később*

Elszántam magam hogy végre bemegyek a városközpontba és szerzek barátokat. Felvettem egy csinos ruhát majd elindultam. Gyalog mentem. Olyan volt mintha a rétre tartanék de sajnos nem oda mentem. Bármit megadnék ha most láthatnám Danielt. Nem vágytam semmi másra csak hogy újra Daniel karjában legyek. Szerencsére közel van hozzánk a városközpont így hamar megérkeztem. Boltok ezrei sorakoztak egymás mellett. Itt elől nem volt semmi ami érdekelne. Pékség, húsbolt, zöldséges, játékbolt stb. Végre megpillantottam egy könyvesboltot. Azonnal bementem.

- Szia segíthetek? - fordult felém egy fiatal szőke srác.

- Szia. Igen köszi. Farkasokkal kapcsolatos könyvek érdekelnének.

- Ott van középen a tiniregények mellett.

- Köszi. - mosolyogtam kedvesen.

A polc felé indultam. Rengeteg könyv volt a farkasokról. Az egyik borítóján Paulhoz hasonló farkas volt. Megdobbant a szívem.

- Úgy látom te is farkasbolond vagy. - szólt hozzám egy vörös hajú csajszi.

- Igen az vagyok.

- Rosali vagyok de szólíts csak Rosenak.

- Oké. Én meg Brittany vagyok.

- Amúgy én a helyedben ezt a könyvet választanám kicsit drága de ebbe benne van minden amit akarsz. - mutatott egy nagy barna könyvre.

- Köszi akkor megyek is.

- Nincs mit remélem még összefutunk. Oh...tényleg új vagy itt?

- Igen.

- Ha gondolod körbevezethetlek a városban.

- Az klassz lenne.

- Oké akkor menj fizesd ki a könyvet és menjünk.

Beálltam a pénztárhoz senki sem volt előttem. A srác óvatosan elvette a könyvet. Épp beírta az árát amikor megláttam Derecket a kirakat előtt. Nem foglalkoztam a könyvvel csak kirohantam. Egyenesen Dereck nyakába ugrottam. Dereck óvatosan átkarolt.

- Hol van Daniel? - kérdeztem izgatottan egy hatalmas mosollyal.

- A hátad mögött.

Gyorsan megfordultam. Daniel karjaiban találtam magam. Nem érdekelt hogy hányan néznek. Megcsókoltam Danielt. 

- Brittany sajnálom hogy nem tudtam elköszönni de fel kellett készülni a hosszú útra. Át kellett állítanunk a testünket. És ha visszaváltoztam volna újból kellett volna kezdenem. - Daniel

- Farkasként jöttetek idáig?

- Psszt...kicsit halkabban ha lehet. - Dereck.

- Mindenki itt van?

- Igen.

- Helló csajszi! - ordibálták szinkronban majd mind a nyolcan átöleltek.

- Annyira hiányoztatok.

- Te is nekünk.

- És milyen a ház? - Dylen.

- Nagyon király. Holnap gyertek el.

- Mind a tízen? - Dereck

- Igen...oh és ami még jobb van egy hatalmas erdő a házunk mögött.

- Csúcs. - Paul.

- Héj kell a könyv vagy nem? - hajolt ki a szőke srác az ajtóból.

- Nem köszi és bocsi.

- A vörös csaj azt kérdezi hogy mutassa be neked a várost? - hajolt ki ismét a srác.

- Majd máskor. Neki is bocsi.

Rose beállt a kirakatba és hevesen integetni kezdett. Mindenki integetett neki. Ez az egész dolog kezdett még jobban álommá hasonlítani. Itt vannak mind a tízen, luxusházunk van és lett egy barátnőm is. Ez tiszta király.

- Figyelj Brit elmegyünk veled a házatokig de nem megyünk be. Ma még nem. Először felderítjük az erdőt megjelöljük a területünket és ásunk néhány gödröt. - Dereck.

- Ohh ne már. - Paul.

- Jujj ember mákod van hogy nem vagy farkas mert most Dereck széttépne. - Daniel.

- Abban biztos lehetsz. Na jó húzzunk mert még rengeteg munka vár ránk.

Szép lassan hazasétáltunk. A srácok végig hülyéskedték az egész utat. Én Daniellel egy kicsit lemaradva hátul mentem. Annyira jó volt érezni az illatát. Nem is tudom mi lett volna velem ha nem jönnek. Megérkeztünk a házunkhoz. Elbúcsúztam Danieltől egy hosszú csókkal. Igazából nem én akartam hogy vége legyen hanem Dylen. Megfogta Daniel karját majd elhúzta. Mind a ketten integettek aztán egy hirtelen ugrással farkasként már az erdőben is voltak. Beléptem a házba.

- Úgy látom jót tett neked ez a kis városnézés. Végre boldog vagy. - anya.

- Igen szereztem egy barátnőt és megtaláltam a könyvesboltot.

- Akkor jól érezted magad ugye?

- Igen nagyon jól. Imádom ezt a helyet.

Felugráltam a szobámba, megfürödtem majd lefeküdtem. Végre a mai nap boldogan alszom el.