A sötét erdő farkasai/18

 Végre nálam

Korán keltem mert nem tudtam aludni a gondolattól hogy ma újra látom Danielt. Felvettem a kék köntösömet és kiléptem a teraszra. A teraszom pont az erdő felé nézett. Még viszonylag sötét volt ezért is vettem észre a fák között világító szemet. A farkas akiről még nem tudtam hogy ki az beleszagolt a levegőbe majd egy lépést előre lépett. Mex volt az. Ismét visszalépet az erdőbe majd átváltozott emberré.
- Héj Brit! Ma jöhetünk hozzátok? - mondta.
- Igen de psszt...a szüleim még alszanak.
- Jah bocsi. Akkor majd 9 körül jövünk. - és ismét farkasként visszavonult az erdőbe.

Még csak fél nyolc volt. Lementem a konyhába és főztem magamnak egy kávét. Ekkor vettem csak észre hogy van kávéfőző gépünk. Tudtam hogy az sokkal jobb kávét csinál mint én ezért lefőztem magamnak még egy kávét. Istenien nézett ki. Tudtam hogy ha megiszok két kávét biztos hogy totál felpörgök ezért az én hagyományos kávémat bevittem apának aki már amúgy is készülődött.
- Apa csináltam neked kávét. - suttogtam.
- Nem kell suttognod ébren vagyok. - mondta anya.
- Köszönöm kicsim de már így is késésben vagyok, de ahogy elnézem anyádnak jól jönne egy. -gúnyolódott apa.
- Nagyon vicces kedvedben vagy drágám. - mondta anya majd megcsókolta apát. 
Valamiért utáltam nézni azt amikor smárolnak. Lehet hogy azért mert felnőttek, ki tudja. Viszont a csókjukról eszembe jutottak a srácok. Apa ki is viharzott a szobából egyenesen a garázs felé. Örültem hogy a kérdésem előtt ment el mert neki én vagyok ,, apuci kicsi lánya" és ezért véd mindenkitől. Néha kiborít ez a helyzet.
- Anya ma átjöhet egy pár haverom? - nyújtottam át a kávét.
- Pár haverod?
- Nincsenek sokan. - hazudtam.
- Rendben jöjjenek, de addig maradnak amíg én azt nem mondom hogy tűnés oké? És nem akarok meghallani semmi ellenkezést. - mondta kedvesen.
- Megígérem. - nyomtam egy puszit az arcára majd én is kirohantam a szobából. Ki is löttyent a kávém. Gyorsan feltöröltem a zoknimmal majd felrohantam az emeletre. Megittam a kávémat majd levettem magamról mindent és felöltöztem. Megcsináltam a hajam. Rápillantottam az órára. 8:47 volt. Tudtam hogy a srácok nemsokára megérkeznek mert eddig még nem volt arra példa hogy a megbeszélt időpontban jöttek volna. Mindig 10-20 perccel megelőzték azt. Valaki csengetett. Nem akartam hogy anya nyisson ajtót. Gyorsan lerohantam. Épp hogy elértem a kilincset még anya előtt.
- Brittany hidd el én is be tudom engedni a vendégeinket.
- Vendégeinket? - néztem rá nagyra nyílt szemekkel. - Ők az én vendégeim. - mondtam mosolyogva.
Újra becsöngettek.
- Nem akarod kinyitni? - kérdezte anya.
- Jah de. - mondtam majd lenyomtam a kilincset. 
9 fiú zúdult a nyakamba. Amint észrevették anyát mindenki elengedett Danielen kívül aki még mindig a derekamat karolta át. Láttam anya szemében hogy neki a ,,pár" szó nem 9 fiút jelent. A szeme Daniel kezére vándorolt. Gyengéden megböktem Daniel lábát aki azonnal vette az adást és elengedett.
- Jó napot! - mondták vigyorogva anyának. 
- Sziasztok. - válaszolt anya elég érdekesen.
- Srácok menjetek fel mindjárt megyek utánatok. - adtam ki a parancsot.
Mindenki szép sorba elindult a lépcső felé.
- Brittany azt mondtad hogy kevesen lesznek és nem gondoltam hogy mindenki fiú! - mordult rám anya valami kedves beütéssel.
- De maradhatnak ugye?
- Hát nem is tudom...főleg az a fiú aki alig akart elengedni. Ő a pasid? - kérdezte.
- Ha azt mondom igen elküldöd? - kérdeztem boci szemekkel.
- Szóval igen.
- De maradhat ugye?
- Igen ha választ tudsz adni egy nagyon fontos kérdésre.
- Tedd fel a kérdést és meglátjuk.
- Dylen és a pasid...
- Daniel- mondtam.
- Szóval...Dylen és Daniel már voltak a régi házunkban. Hogy kerültek ide?
Basszus. El is felejtettem hogy anya már látta őket. Valamit sürgősen ki kellett találnom.
- Daniel eddig is itt lakott csak nyaralóban volt a múltkor...Dylen pedig most nyaral itt. - mondtam reménykedve hogy bedől neki anya.
- Oh értem. Na jó menj amíg szét nem szedik a házat.
Nem válaszoltam csak felrohantam a szobába egyenesen Dylen elé.
- Akkora egy barom vagy Dylen. - mordultam rá.
- Most mi van?
- Mi van? Anyám tudja hogy ott laksz ahol mi laktunk. Azt mondtam hogy csak nyaralsz itt. Hogy jöttél el? Mit mondtál apádnak?
- Hupsz. - szólalt meg Dylen.
Dereck dühösen nézett a többiekre.
- Oké ki mit adott be otthon? - kérdezte Dereck.
- Nekem nem volt kinek beadni semmi dumát. - kezdte Mex.
El is felejtettem hogy Mexnek meghaltak a szülei és az intézetből szökött ki. Így fogadta be Dereck. Paul és Dereck már nagykorúak. Paul 19, Dereck pedig 20.
- Dylen hány éves vagy? - kérdeztem.
- 18. - mondta.
- Akkor lényegében már nagykorú nem? - kérdeztem.
- De...helyén van az eszed Brit. - mondta Dereck mosolyogva. 
Tudtam hogy egyre gondolunk. 
- Oké Mexen,Paulon,Dylenen és rajtam kívűl ki hány éves? - Dereck
- 18. - Daniel
- 17. - Josh
- Én is 17. - Louis
- Én már nagykorú 18. - Riley
- Hát én meg még közel sem vagyok hozzá. 16. - Bobby
- Oké szóval Daniel és Riley ti már eljöhettek szülői engedély nélkül. Bobby te meg sík hülye vagy. A nevelésem alá vettelek. - Dereck
- Jah tényleg. - kezdett el röhögni Bobby.
Nem tudtam hogy Bobby is intézetes gyerek.
- Viszont van két 17 évesünk Josh és Louis. 
- Őket is a nevelésed alá vehetnéd. - mondtam.
- Kellene hozzá a szülői engedély. - Dereck
- Egy kis pénzzel és egy utcán talált emberrel minden megoldható. - én.
- Ez remek terv de honnan találsz olyan embert aki aláveti magát egy csalásnak.
- Tudom kitől lehetne kérni segítséget.
Tovább beszélgettünk a tervünkről amíg meg nem tudtak minden részletet.
- Daniel beszélhetnénk egy kicsit? - kérdeztem a teraszra kilépve.
- Hagyjuk a szerelmeseket magukra. - lökte oldalba Mex Danielt.
- Haha mókás vagy... - mondta majd kijött mellém a teraszra bezárva maga mögött az ajtót.
Amint becsukódott az ajtó Daniel megcsókolt. A keze lassan a derekamra vándorolt ezzel közelebb húzva engem. A jobb kezem a nyakán volt a hüvelykujjam viszont az állkapcsán pihent.
- Hiányoztál. - mondta majd megölelt.
Lassan felemeltem a fejem a mellkasáról. Az ajkunk ismét összeért.
- Köhm... - hallatszott a hang lentről.
Anya volt az megzavarva a kis idill állapotunkat. mély levegőt vettem majd lekukucskáltam a teraszról. Anya a medencébe hűtötte magát. Tehát végignézte az egész csókunkat. Remek.
- Anya! - kiabáltam le a medencéhez.
- Most mi van? Ti smároltok a teraszon. Nem vihetem arrébb a medencét.
Sajnos igaza volt. Kinyitottam az ajtót és behúztam Danielt. Ekkor vettem észre hogy a függöny fel van tekerve.
- Ti végig bámultatok? - kérdeztem.
- Jah. - mondta Paul nevetve.
- Lemehetettek volna az anyámhoz.
- Miért ő is bámult? - Dylen.
- Enyhén szólva. - Daniel.
- Köszi Brit a kedves látogatást de nekünk mennünk kell. - Dereck.
- Most csak viccelsz ugye? Alig voltatok itt egy fél órát. - mondtam elég komolyan.
- Majd máskor is átjövünk hosszabb időre de még vár a kötelesség.
- Megígéred?
- Megígérem. Na nyomás! - adta ki a parancsot Dereck a többieknek.
Mindenki elindult lefele. Daniel ismét átkarolt és megcsókolt.
- Daniel told le a segged és menjünk! - Louis.
Daniel lassan eltávolodott tőlem majd elindult lefele. Én is vele tartottam. Az ajtónál ismét mindenki a nyakamba borult.
- Jaj Brittany kedvesem vigyázz magadra! - gúnyolódott Dylen egy hülye hangnemen.
- Marha vicces vagy.
Mindenki kilépett. Daniel egy gyors puszit nyomott a számra majd beszaladtak az erdőbe. Felmentem a szobámba magamra húztam a bikinimet majd bementem anyához.
- Elmentek a srácok? - kérdezte.
- Igen.
A nap nagy részét a medencébe töltöttük és ,,anya lánya partyt" csináltunk. Megkértem hogy apának szép lassan adja be a dolgot hogy ma 9 srác volt nálunk köztük a pasim is, de tudtam hogy nem fogja körözgetni a témát és mindent szép lassan beadagolni neki. Valahogy úgy fogja beadni hogy ,, képzeld ma a lányunknál 9 srác volt". Fogalmam sincs mit fog hozzá szólni de ahogy ismerem nem fog repdesni az örömtől.

A sötét erdő farkasai/17

 A megérkezés

Fényeket láttam. Nem bírtam kinyitni a szemem ezért tapogatózni kezdtem. Valami nagy volt mellettem ami tiszta szőr volt. Nem tudtam hogy mi lehet az ezért kinyitottam a szemem. Daniel volt mellettem a farkas bőrében. Az erdőben voltunk de nem tudom melyik részén. Daniel szeme csillogott. Tudtam hogy most már lenyugodott. Megfordultam és megvizsgáltam a helyet. Egy föld alatti üregben voltunk ami elszáradt növényekkel volt kibélelve. 
- Hol vagyunk? - kérdeztem meglepődve.
Tudtam hogy Daniel nem fog válaszolni mivel farkas. Négykézlábra álltam és kimásztam az üregből. Daniel jött utánam. Amikor kiértünk egy virágos réten találtam magam amit fák ezrei határoltak. Gyönyörű volt. Nem értettem hogy Daniel miért nem akar visszaváltozni. Zajra lettem figyelmes. Daniel odajött mellém és a kezembe temette a fejét. Imádtam amikor ezt csinálja. Ilyenkor jobban hasonlított egy kutyára mint egy farkasra. Simogatni kezdtem. 9 farkas bukkant elő. Dereckék voltak azok. Paul vonyított egyet. Daniel gyengén megragadta a kezem és húzni kezdte. tudtam hogy ez azt jelenti hogy kövessem. 5 perc séta után a réten voltunk. Itt volt mindenki farkasként. Daniel elengedte a kezem, ránézett a falka tagjaira majd berohantak az erdőbe. Senki sem nézett vissza. Egyedül álltam a réten. Nem értettem hogy miért csinálják ezt. Elindultam hazafelé. Amikor beértem anya rögtön elém szaladt. Szépen átbeszéltük a dolgokat és most már biztos hogy költözünk. Elmegyünk innen és Danielt meg a falka többi tagját nem látom többé.

*7 órával később*

Megérkeztünk. A ház gyönyörű volt. Emeletes ház volt medencével és hatalmas ablakokkal. A régi házunkhoz képest ez egy villa. Olyan volt mintha álmodnék. A ház és a hely tényleg gyönyörű volt de mégsem tudtam neki örülni. Nagyon hiányzott Daniel és az a gondolat hogy sohasem látom többet szinte megölt. Folyton a telefonomat nézegettem várva egy sms-re de semmi. Próbáltam felhívni de ki volt kapcsolva. Úgy éreztem mintha kizárt volna az életéből örökre. Hülyén éreztem magam. El sem tudtam tőle köszönni mert utoljára farkasalakban volt. Még egy sziát sem mondhattam neki. Még az utolsó csók sem törtét meg. Boldog akartam lenni de nem nagyon ment. A hangulatomat ráfogtam arra hogy fáradt vagyok ezért felmentem kipakoltam majd ledőltem aludni.

*4 nappal később*

Elszántam magam hogy végre bemegyek a városközpontba és szerzek barátokat. Felvettem egy csinos ruhát majd elindultam. Gyalog mentem. Olyan volt mintha a rétre tartanék de sajnos nem oda mentem. Bármit megadnék ha most láthatnám Danielt. Nem vágytam semmi másra csak hogy újra Daniel karjában legyek. Szerencsére közel van hozzánk a városközpont így hamar megérkeztem. Boltok ezrei sorakoztak egymás mellett. Itt elől nem volt semmi ami érdekelne. Pékség, húsbolt, zöldséges, játékbolt stb. Végre megpillantottam egy könyvesboltot. Azonnal bementem.

- Szia segíthetek? - fordult felém egy fiatal szőke srác.

- Szia. Igen köszi. Farkasokkal kapcsolatos könyvek érdekelnének.

- Ott van középen a tiniregények mellett.

- Köszi. - mosolyogtam kedvesen.

A polc felé indultam. Rengeteg könyv volt a farkasokról. Az egyik borítóján Paulhoz hasonló farkas volt. Megdobbant a szívem.

- Úgy látom te is farkasbolond vagy. - szólt hozzám egy vörös hajú csajszi.

- Igen az vagyok.

- Rosali vagyok de szólíts csak Rosenak.

- Oké. Én meg Brittany vagyok.

- Amúgy én a helyedben ezt a könyvet választanám kicsit drága de ebbe benne van minden amit akarsz. - mutatott egy nagy barna könyvre.

- Köszi akkor megyek is.

- Nincs mit remélem még összefutunk. Oh...tényleg új vagy itt?

- Igen.

- Ha gondolod körbevezethetlek a városban.

- Az klassz lenne.

- Oké akkor menj fizesd ki a könyvet és menjünk.

Beálltam a pénztárhoz senki sem volt előttem. A srác óvatosan elvette a könyvet. Épp beírta az árát amikor megláttam Derecket a kirakat előtt. Nem foglalkoztam a könyvvel csak kirohantam. Egyenesen Dereck nyakába ugrottam. Dereck óvatosan átkarolt.

- Hol van Daniel? - kérdeztem izgatottan egy hatalmas mosollyal.

- A hátad mögött.

Gyorsan megfordultam. Daniel karjaiban találtam magam. Nem érdekelt hogy hányan néznek. Megcsókoltam Danielt. 

- Brittany sajnálom hogy nem tudtam elköszönni de fel kellett készülni a hosszú útra. Át kellett állítanunk a testünket. És ha visszaváltoztam volna újból kellett volna kezdenem. - Daniel

- Farkasként jöttetek idáig?

- Psszt...kicsit halkabban ha lehet. - Dereck.

- Mindenki itt van?

- Igen.

- Helló csajszi! - ordibálták szinkronban majd mind a nyolcan átöleltek.

- Annyira hiányoztatok.

- Te is nekünk.

- És milyen a ház? - Dylen.

- Nagyon király. Holnap gyertek el.

- Mind a tízen? - Dereck

- Igen...oh és ami még jobb van egy hatalmas erdő a házunk mögött.

- Csúcs. - Paul.

- Héj kell a könyv vagy nem? - hajolt ki a szőke srác az ajtóból.

- Nem köszi és bocsi.

- A vörös csaj azt kérdezi hogy mutassa be neked a várost? - hajolt ki ismét a srác.

- Majd máskor. Neki is bocsi.

Rose beállt a kirakatba és hevesen integetni kezdett. Mindenki integetett neki. Ez az egész dolog kezdett még jobban álommá hasonlítani. Itt vannak mind a tízen, luxusházunk van és lett egy barátnőm is. Ez tiszta király.

- Figyelj Brit elmegyünk veled a házatokig de nem megyünk be. Ma még nem. Először felderítjük az erdőt megjelöljük a területünket és ásunk néhány gödröt. - Dereck.

- Ohh ne már. - Paul.

- Jujj ember mákod van hogy nem vagy farkas mert most Dereck széttépne. - Daniel.

- Abban biztos lehetsz. Na jó húzzunk mert még rengeteg munka vár ránk.

Szép lassan hazasétáltunk. A srácok végig hülyéskedték az egész utat. Én Daniellel egy kicsit lemaradva hátul mentem. Annyira jó volt érezni az illatát. Nem is tudom mi lett volna velem ha nem jönnek. Megérkeztünk a házunkhoz. Elbúcsúztam Danieltől egy hosszú csókkal. Igazából nem én akartam hogy vége legyen hanem Dylen. Megfogta Daniel karját majd elhúzta. Mind a ketten integettek aztán egy hirtelen ugrással farkasként már az erdőben is voltak. Beléptem a házba.

- Úgy látom jót tett neked ez a kis városnézés. Végre boldog vagy. - anya.

- Igen szereztem egy barátnőt és megtaláltam a könyvesboltot.

- Akkor jól érezted magad ugye?

- Igen nagyon jól. Imádom ezt a helyet.

Felugráltam a szobámba, megfürödtem majd lefeküdtem. Végre a mai nap boldogan alszom el.