A sötét erdő farkasai/16

 A fájdalmas hír

A mai nap végre jól keltem fel. Tudtam hogy ma nem ordibálnak velem és azt is tudtam hogy nincs suli. Felkeltem. Boldog voltam. Felvettem egy köntöst és lementem.
- Szia kincsem jól aludtál? - anya
- Igen köszi. Mit csinálsz? - kérdeztem a konyha felé nézve.
- Főzök.
- Óhh... és mit?

- Gofrit csinálok pudinggal.
- Szuper.
- De jön át valaki reggelire.
- Ki? - kérdeztem meglepődve.
- Nagyon fogod kedvelni. Apád egyik munkatársa jön át a fiával úgyhogy öltözz át.
- Rendben. - mondtam unottan.
Felmentem és felöltöztem. Megfésültem a hajam és kisminkeltem magam. Csöngettek. Lerohantam. Anya a bejáratnál állt. Kinyitotta az ajtót!
- Jézusom Dylen! - ugrottam a nyakába.
- Szia csajszi mizu?
- Ti ismeritek egymást? - apa.
- Persze...osztálytársak vagyunk.
- Remélem David nem baj hogy elhoztuk Dylen egyik barátját is ?! - mondta Eric, Dylen apja apának.
- Dehogy! - apa
- Úgyis sokat főztem. - anya
- Haver gyere! - szólt ki Dylen.
Amikor belépett a srác a szám elé kaptam a kezem.
- Brit valami baj van?- anya
- Nem semmi baj.
- Mr. és Mrs. Homwett ő itt Daniel Roth.
- Szia Daniel. Na gyertek menjünk beljebb. - anya
Bementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz. Daniellel szembe ültem le. Olyan pillantást vetettem rá hogy még én is megijedtem volna tőle. Daniel azt suttogta hogy nyugi. Anya kihozta a gofrikat. Nagyon jól néztek ki. Elvettem kettőt. Amikor a reggeli végéhez értünk Eric elkezdett kutatni a táskájában.
- Tessék David itt vannak a repülőjegyek.
Daniel félrenyelt és köhögni kezdett.
- Milyen repülőjegyek? - kérdeztem.
- Elnézést. - állt fel Daniel. - Elmehetnék a wc-re?
- Persze gyere megmutatom. - mondtam gyorsan felpattanva.
Daniel mellém sétált majd elindultunk a fürdő felé. Az emeletre vezettem fel az én fürdőmbe. Amikor beértünk bezártam az ajtót és ráfordítottam a kulcsot.
- Mit keresel itt? A szüleim bármelyik perc...
Nem tudtam elmondani a mondatot mert Daniel magához ragadott és megcsókolt.
- Nem is mondtad hogy elutaztok! 
- Én sem tudtam. Engem is ugyanúgy meglepett mint téged.
- Valamit meg kell tudnod rólam.
- Daniel megrémisztesz...ugye...ugye nem csaltál meg?
- Dehogy. Gyere el ma este a rétre jó?
- Jó csak menjünk le mert már régóta itt vagyunk.
Még egy gyors csók következett majd lementünk. Anya fagylaltot hozott. Visszaültünk az asztalhoz. Daniel és az én lábam összeért.
- Szóval apa milyen repülőjegyek? - kérdeztem
- Hát tudod én és anyád ajándékba vettük neked a repülőjegyet a szülinapodra ami igaz hogy nyáron lesz de a jegy nem várhat.
- Ez klassz! És hova megyünk?
- Sydney-be.
Anya szétosztotta a fagyikat.
- Köszönöm. - mondta Daniel.
Amikor befejeztünk mindent anya lassan az ajtó felé kísérte a vendégeket. Apa még egyszer megköszönte a jegyeket. Most jött a szokásos búcsúzkodás és a megszokott mondatok ,, köszönök mindent" ; ,, nagyon finom volt a reggeli" stb. Amikor mindenki elment visszamentünk a házba.
- Anya! Megosztanátok velem is a terveteket a kirándulásról?
- Persze csak várjuk meg apádat.
- Felőlem várjuk. -huppantam le a kanapéra.
10 perc után apa végre megjelent a nappaliba. Leültek elém. Furcsán bámultak rám.
- Megijeszt ahogy bámultok rám! Valami rossz történt?
- A repülőjegyek Sydney-be szólnak. - anya
- Tudom már mondtátok.
- Hagy fejezzem be. Szóval azért repülünk Sydney-be mert apád új állást kapott.
- Mi? Ti...ti hazudtatok? - könnyek kezdtek gyűlni a szememben. -  És erről miért csak most szóltok? Én nem megyek innen sehova! - pattantam föl.
- Már szóltunk az iskolának is hogy elköltözünk. - apa
- Tehát ezért voltatok velem kedvesek? Hogy is hihettem nektek! Tudjátok mit? Menjetek! Én biztos hogy maradok. - mondtam a könnyeimmel küszködve.
Kirohantam az ajtón.
- Brittany! - kiáltott utánam apa.

Visszanéztem és anya szájáról leolvastam azt a mondatot hogy hagyd majd visszajön. Elkezdtem szaladni az utcán. A rét felé tartottam. Amikor megérkeztem a kis ösvényhez megláttam Daniel és Dylen porschéjét. Lefordultam az ösvényre. Amikor kiértem a rétre 6 farkas játszott 2 pedig őrködött. Láttam hogy Daniel a játszók között van. Megpróbáltam közelebb menni de nem ment. A lábam feladta. Összeestem. Hirtelen minden farkas tekintete rám szegeződött. Daniel rögtön odarohant hozzám nyomában a többiekkel. Visszaváltoztak. Mindenki engem bámult de én csak sírtam. Nagy nehezen felszedtem magam a földről és Daniel nyakába borultam.A könnyeim folyamatosan kiszöktek a szememből.
- Srácok magunkra hagynátok egy pár percre? - kérleltem őket.
Mindenki visszament a ,,küzdőtérre".
- Brit mi történt? - kérdezte Daniel aggódva.
- Sydney...az utazás...
- Tudom hogy mentek nyaralni de mi ezzel a gond?
- Az hogy nem nyaralni megyünk.
- Mi? Hazudsz. Mond hogy hazudsz.
- Bárcsak hazudnék. Daniel én annyira sajnálom. Én sem tudtam hogy apa új állást kapott. 
Daniel láthatólag ideges lett. A szeme égett a dühtől. Daniel karja elengedtek. 
- Hova mész? Daniel! - ordibáltam utána.
Daniel nem válaszolt csak átváltozott majd berohant az erdőbe. Dylen odaszaladt hozzám.
- Brittany jól vagy? Mi történt?
A könnyeim ismét elkezdtek zuhogni. Nem tudtam Dylennek válaszolni csak fájdalmasan elkezdtem nemet bólogatni majd elkezdtem bőgni. Dylen átkarolt.
- Gyere állj fel! - Dylen
Nagy nehezen lábra álltam. Dylen odavezetett a többiekhez de a keze szorosan a derekamat fogta.
- Sydney-be nem nyaralni megyünk...hanem oda fogunk költözni. - nyögtem ki nehezen.
Erre a mondatomra Dereck, Paul és Riley farkassá változtak majd berohantak az erdőbe. Fogalmam sem volt róla hogy mit mondtam vagy mit tettem. Egyedül csak annyiba voltam biztos hogy a kezeim gyengülnek majd pár perc után nem láttam semmit csak sötétséget.